Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

PORCSALMY GYULA Bocskay első győzelme Az 1604. évben október 14-ét írtak, mikor Bihar vármegyében, a Berettyó partján deli magyar vitézek ütöttek tábort. Nem volt nagy ez a tábor, elkeseredett, de lelkes hazafiakból állott. A sátrak közt magyar és erdélyországi zászlókat lengetett az őszi szél, köztük lengett a hajdúk kékfehér lobogója is. A sátrak előtt gyalogos hadfiak tanyáztak, ürítgették a gyöngyöző érmelléki borral telt kupákat. A tábor körül meg lovas vitézek portyáztak, nyílsebesen vágtatva paripáikon ide-oda. A tábor közepén állt a nagy vezéri sátor, előtte nagy csapat sastollas fövegű hajdúvitéz tanyázott. Bent a sátorban hosszú asztalok mellett ülve Bocskay István tanácskozott főemberei vei, meg a diószegi táborban császári zsoldon szolgáló hajdúk kapitányaival: Lippay Balázzsal és Némethy Balázzsal. A haza szomorú állapotáról beszélgettek. Most már odáig jutott a haza népe, hogy nemcsak az erdélyieket meg a protestánsokat üldözték, hanem azokat is, akik hívei voltak Rudolf császárnak és királynak is. Sőt a kassai generális: Belgiojoso Barbiáno — Bocskai fogadott fia — azért, mert Bocskay nem adott neki kölcsön 20 ezer forintot, majorságait meg akarta dézsmáltatni, sőt szentjóbi várát is foglaltatta. Kereki várát meg ostrom alá fogatta, maga meg haddal jött ellene, s Bihar vármegyében, Adorján község alatt táborba szállt, hogy itt várja be a hozzá rendelt erdélyi hadakat. Mindezt pedig azért tette, hogy az e hazában még egyedül független főurat: Bocskayt is megsemmisíthesse. Bocskay azóta, hogy Báthory Zsigmond — unokaöccse — eltávozott a fejedelemségből, nem avatkozott az állami ügyekbe. De látva, hogy mindenfelől üldözik a magyart, ha gyenge erővel bírt is, fegyvert fogott a haza és a vallásszabadság védelmére. A Bihar megyei sólyomkői sziklán épült várából 500 derék hajdú