Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Emlékezés a fejedelemről és tetteiről

vitézzel jött ki, hogy fegyverrel szálljon szembe a haza ellenségeivel. Csakhamar csatlakoztak hozzá a németek által birtokaikról elűzött erdélyi és magyarországi nemesek is, meg a körösmenti hajdúk. Még így is kevés volt a serege ahhoz, hogy Barbiánóval megküzdhessen, akit nemcsak a nagyváradi várőrség, de az erdélyi hadak is támogattak, mert Erdélyország akkor Rudolf uralkodása alá tartozott, s ami fő: a hajdúk, ezek a folyton hadban élő, kalandozó harcosok is Rudolf zsoldjában álltak. Bocskay ezeket igyekezett elsősorban is a maga részére megnyerni. Jól tudta, hogy a hajdúk csak azért vannak Rudolf pártján, mert a török által elűzött jobbágyok voltak. Erdélynek pedig külön fejedelme nem volt, aki alatt szogálhattak volna hazájuknak. A császári zsoldon levő több mint 10 ezer hajdú Diószeg alatt táborozott, várva Barbiano parancsait. Ezek vezéreit: Lippay Balázs és Némethy Balázs kapitányokat hívta meg Bocskay országos fontosságú beszélgetésre, október 14-re, a Berettyó partján levő kisded táborába. Az volt a célja, hogy megnyeri a hajdúk segítségét a haza és a vallás szabadságának védelmére. Gyöngyöző borral telt serlegek mellett üldögéltek, de alig-alig ízlelték meg a jó érmellékit, annyira elfoglalta őket hazájuk és vallásuk szomorú állapota. Bocskay István nagy szomorúsággal beszélte el előttük, hogy milyen nyomorúságban van a haza, milyen üldöztetésnek van kitéve a németek részéről a hon népe meg a protestáns egyház. A hajdúvezérek sehogy sem akarták ezt hinni. Akkor Bocskay jelt adott a sátor ajtajában állóknak, és sorra jöttek a panaszosok. Legelői az egyházukból elűzött protestáns papok és tanítók. Keservesen panaszolták el üldöztetésüket, mint vették el templomaikat, iskoláikat, kergették őket a világba. A hajdúkapitányok megilletődve hallgatták a szomorú történeteket. Majd sorra következtek a birtokaikról elűzött fő- és köznemesek. Ezek hallatlan, rémes dolgokat beszéltek a németek garázdálkodásairól. Utánuk következtek a szegény jobbágybeliek, kiknek utolsó párnájukat is elrabolták. Elpanaszolták, hogy nemcsak ezekből forgatták ki őket, hanem asszonyaikat és leányaikat is elrabolták. Most földönfutók. A hajdukapitányok egyike: Némethy Balázs uram minden egyes panaszra dühösen csapott súlyos kardjára, s igazgatottan fészkelődött a helyén. Különösebben akkor, mikor a nők elrablásáról beszéltek, mivelhogy az ő családja: felesége és egyetlen leánya is a németek védelme alatt élt Tokajban. m