Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

véltárosa. Elképzelhető, hogy a Bocskai-szabadságharc hírére tábori lelkésznek állt, hiszen a vers valós lírai alany szövegének tűnik: „Az kinek örvendünk, / Most annak éneklünk / Vitézlő öltözetben, / Sisakban, fegyverben, / Lovakon, nyergekben, / Sátor alatt mezőkben, / De azért vígságban, / Magyarok örömében." A versi beszélő egy stilizált hajdúvitéz, hiszen Szappanyos az éneket a hajdúk megbízásából szerezte az Almosd-diószegi csata után. A Balassi-strófában írt, több variációban ismert éneknek remek részletei vannak! Ezeket a históriákat és énekeket a fejedelem még feltehetően ismerte. A kutatók nem zárják ki, hogy Szappanyos lenne az a János deák, akinek Bocskai végrendeletében kétszáz forintot hagyott bizonyos Magyar história kinyomtatására. Azt sem zárják ki, noha meggyőzően bizonyítani sem tudják, hogy a Bocskai halálán kesergő, Kátai Mihályt átkozó Mély álomba merült kezdetű nagyszerű siratóéneket is ő szerezte. A feltételezést a helyenként bravúros verselés is erősíti. A korszak költői, noha tehetségük nem ért fel a Balassi Bálint, de még a Rimay János talentumához sem, a vitézi, a szerelmi és a vallási költészet mellett megteremtették a politikai költészet műfaját is, mégpedig úgy, hogy a korábban virágzó históriás ének kereteit mind műfajilag, mind tematikailag kitágították. Ezek sorába tartozik az öt énekből álló Bocskairól készült terjedelmes históriás ének, amely leírja ugyan a fejedelem harcait is, de inkább a politikai konspirációkat állítja a tárgyalás tengelyébe. Az ének szerzője Bornemisza Váczi Menyhárt református prédikátor. A terjengős éneket a kutatók 396 négysoros versszakban határozták meg, a rendelkezésre álló csonkán maradt szöveg a 102. versszaknál kezdődik. A szöveget sok helyütt nem lehet rekonstruálni, ez tovább nehezíti művészi élvezhetőségét. A kézirat dokumentum-értéke viszont vitathatatlan, rendkívül éles Habsburg- és pápaellenesség csendül ki belőle. Az énekszerző a versben lírai monológ formájában magát a pápát is beszélteti, őszentsége arra bíztatja a Habsburgokat, hogy irtsák ki a magyarokat, a „Tanais vizein általjött latrokat." Az énekszerző tisztán látta Bocskai érdemeit: „Hadat szállítani / Törökkel alkudni / Némettel traktálni / Erős frigyet kötni / Népet gubernálni / Megtelepíteni / Megválik hordozni / Ki lesz jobb viselni?" Egy ismeretlen énekszerző 1611-ben, amikor Forgách Zsigmond, felső-magyarországi főkapitány, Forgách Ferenc esztergomi érsek testvére, a bécsi udvar hallgatólagos támogatásával megkísérelte megdönteni Báthory Gábor fejedelem hatalmát, históriás énekében a vallásszabadság megsértésé-