Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kismarja vagy Kolozsvár?

erősíti azt. A történeti hitelesség kedvéért azonban azt már az elején le kell szögeznünk, hogy a legteljesebb hagyomány a Bocskai családhoz kötődik.

62 Nem minden ok nélkül! A Bocskai család e hagyománya éppen Bocskai István fejedelem személyében csúcsosodik ki. Ezt látszik alátámasztani a Micbán monda történeti irodalomunkban való első előfordulása is, amely Bocskai István eredetmondájaként lett aposztrofálva.

63 De nemcsak a monda elsődlegessége kapcsolja a hagyományt Bocskaihoz, hanem a - tágabban értelmezett - család utóéletének tárgyiasult emlékezete is. CORNIDES Dániel két sírkő feliratát is közli a Bocskaiak Micbán hagyományával kapcsolatosan. Az egyik Bocskai Gábor 1616-ban készült epitáfiuma, amelynek - az erdélyi Egeres református templomában olvasható - latin felirata is Simon Micbántól eredezteti a Bocskaiakat: „Hic genus a Mitzbán Simone trahebat avitum, / Cujus septena proie erat aucta Domus. / Sex jubet exponi Conjux, quos forte ferenti / Obvius it Mitzbán: res patefacta fuit. / Infantes Mitzbán, famulis melioribus usus, / Caute clam timida Conjuge curat ali. / Atque ubi creverunt, numéros auxere suorum, / Ex his Boczkaius Vir pius ortus erat."

64 A másik sírfelirat 1621-ben Bocskai Miklós sírjára készült, melyben szó szerint átveszi a fentebbi sírfelirat nyolc sorát is. Első soraiban dicsőítve az elhunyt emlékét: „Undique Christiadum íurerent et bella per orbem / Vexaret miseros dira famesque Viros, / Nicolaus praestans Atavis et Principe Fratre, / Qui Stephanus Boczkai Teutonis arma túlit. / Ac Gabriele, juvans electo limina rege / Et Patriae et purae Relligionis opus."

65 E felirat arra tesz emléket, mikor fejedelmi bátyjával - Bocskai Istvánnal - és Gáborral „harcolt a német ellenséggel, s mindhárman a hazáért és hitükért vívott küzdelem hősei voltak."

66 CORNIDES említést tesz - utalva Blaho Vince minorita szerzetes levelére - a Soóvári Soós György emlékére 1617-ben emelt síremlék epitáfiuA hagyomány megnyilvánulásait a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk. SZAMOSKÖZY ISTVÁN TÖRTÉNETI MARADVÁNYAI 1880. 239-240. p. A Szamosközy által leírt eredetmondát a következőkben, teljes terjedelmében közöljük. CORNIDES Dániel 1782. 152-153. p. CORNIDES Dániel 1782. 153-154. p. Ide lásd: IMRE Mihály 1987. 35. p.