Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A kismarjai pecsétnyomó, és a kismarjai „Bocskai-harang”
hagyjuk] 650 nekik) ..." 651 Ezekből a szavakból az tetszik ki, hogy a kismarjai közösség - még a mezővárosi rangra való emelkedés előtt már használt egy {kétes) pecsétnyomót! Mégpedig olyat, melyet maga a fejedelem is ismert {biztos tudomásunk alapján), és ezt a korábbi pecsétnyomót (jóindulatától fogva) 1606-ban adományozott kiváltságlevelében, helyben is hagyott (meghagyott) nekik. Csakhogy a kiváltságlevélben szereplő leírás a fennmaradt ezüst pecsétnyomón lévő vésettél több ponton sem egyezik meg! A kiváltságlevélben lévő „fejedelmi szék", illetve „fejedelmi trón" kifejezések sehogyan sem illenek bele a kismarjai pecsétnyomón található - egyébként a kornak teljesen megfelelő - bírói szék ábrázolásába. Ugyanakkor a kiváltságlevél „összetett kezekkel ülve" mondja ábrázoltatni a főalakot, holott a pecsétnyomón lévő alak a bírói szék karfáján nyugtatja kezeit. Ezeket az ellentmondásokat csak egyetlenegy módon tudnánk feloldani, mégpedig azzal, hogy a kismarjai lakosok még a kiváltság levél keletkezése előtt - a fejdelem iránti tisztelet jeléül 652 , s nem kevésbé településük különleges jogi státusát erősítendő és hangsúlyozandó - önmaguk készítették volna el azt a pecsétnyomót, melyet a fejedelem maga is kétes joghasználatúnak ítélt. Az Osváth Pál által közölt 1896-os fordítás szövegében egyértelműen a „meghagyjuk" szó szerepel. Lásd: Osváth Pál 1896. 13. p. 651 Az adománylevél legújabb, úm. kritikai fordítása az alábbi: Az adománylevél fentebb hivatkozott - kilencedik részét - teljes terjedelmét az alábbiakban közöljük: „Kilencedszer. Nehogy mint eddig, továbbra is kétes pecsétet használjanak, komoly elhatározással, biztos tudomásunk alapján, (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet (adományozunk nekik): (legyen azon) egy meglett korú, kiváló és bátor hősnek képe, veres köpönyegben, fehér darutollakkal, kimunkált drágakövekkel és több színben ragyogó (veriegatis) gyöngyökkel ízlésesen díszített fekete süvegbe öltözve, aranydíszes karddal felövezve, bíborral bevont, arannyal választékosan ékített fejedelmi trónon komoly méltósággal, összetett kezekkel ülve, egyik oldalán vértől pirosló kivont karddal, a másikon aranyveretű buzogánnyal, a fejedelmi méltóság eszméjét mintegy élő alakban megtestesítve; (az egész alak) körül ezüst-, réz-, vagy más fémbetűkből bevésve a következő körirattal: Istenért és hazáért! Ezzel a most leírt hiteles pecsétjükkel és zöld pecsétviasszal mostantól fogva minden következő időbe (joguk legyen) a hatáskörükben kibocsátandó minden és bármilyen ügyre vonatkozó bármely levelüket lepecsételni;" Közli: VARGA Gyula 2004. 503. p. 652 Kevésbé tartjuk elképzelhetőnek Masits László azon álláspontját, miszerint maga Bocskai István kívánta volna, hogy alakja megjelenjen Kismarja pecsétnyomóján. Álláspontját lásd: MASITS László 1971. 479. p.
