Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A kismarjai pecsétnyomó, és a kismarjai „Bocskai-harang”
Ez szolgálhat magyarázatul - az adománylevélben szereplő leírással ellentétes -, a korábbi és a későbbi pecsétnyomón található azonos megformáltság kontinuus használatára is. Ehhez azonban azt kell bizonyítanunk, hogy a MASITS László által leírt 653 1606-os ezüst pecsétnyomó előtt léteznie kellett Kismarján egy másik pecsétnyomónak is, amelyre egyébként az adománylevél szövegében is találtunk utalásokat. Csak ezzel lenne magyarázható, hogy a kiváltságlevélben szereplő leírások nem kerültek rá (át) a későbbi, az immár legitimmé vált pecsétnyomóra. Az újkori történetírás - mind Masits László, mind a város szülötte Varga Gyula azonban csak egy pecsétnyomóról tesz említést, és ezt ahhoz az ezüst pecsétnyomóhoz köti, mely az 1606-os évszámot viseli. Ez egyértelművé teszi, azt is, hogy tanulmányaik elkészítése során, elkerülte figyelmüket az 1869-ben íródott forrásközlés, amelyben egy korábbi pecsétnyomó létéről is említés tevődött. 654 A korábbi pecsétnyomó hajdani meglétének bizonyítására és a kétségek eloszlatása végett idéznünk kell egy talán elfeledett, vagy legalábbis kevéssé ismert 1869-ben íródott történeti adalékot, amelyet egyben - ezen pecsétnyomó - tárgyleírásaként is felfoghatunk: „Bocskay István, erdélyi fejedelem, 1605-ben Kis-Marja városát pallos-joggal, s ezzel egyidejűleg arany pecsétnyomóval ajándékozta meg. Ennek lenyomata tallér nagyságú; szélén gömbölyded, apró virágokat mutató vonal vehető ki; közvetlen mellette pedig egy szalag, ily felírással: PRO *** DEO *** ET *** PATRIA *** 1605 ***. Közepén trónon ül egy alak, talán magának Bocskaynak képe; szomszédjában jobbról pallos, balról három ágú buzogány, vagy inkább kormánypácza látszik. - Egy másik, ehhez mindenben hasonlító pecsétnyomója is van még Kis-Marjának, 1606-ból; ezen a fölírás és kép ugyanegy az előbbiével, csak az évszám utóbbi egy évvel; ezt, úgy hiszem, a község másoltatta az eredetiről. Mindkét pecsétnyomó máig [értsd: 1869] is Kis-Marja tulajdona.'* 55 Az eredetre vonatkozó következtetését ugyan megkérdőjelezhetjük, de a pecsétnyomó 1869-es meglétének bizonyosságát nem vonhatjuk kétségbe. MASITS László 1971. 475-492. p. Ezen leírást sem Masits László az ezüst pecsétnyomóról szóló tanulmány szerzője, sem a falu szülötte Varga Gyula előtt nem volt ismeretes, hiszen egyikük sem tett említést erről a korábbi - arany - pecsétnyomó hajdani létezéséről. Lásd: MASITS László 1971. 475-492. p., illetve VARGA Gyula 1978. 31. p. MÁRKI Nándor (?) Sándor 1869. 500. p. Az idézetben szereplő kiemelések és a [kapcsos zárójelbe] tett értelmezést magyarázó kiegészítések tőlem.
