Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A megszabadító hős, és egy kenyérosztó tányér, meg egy ón borospalack összefüggése

Mint azt láttuk, a címer két oldalán - az oszlopfőkön - két harcos, és két név olvasható: Attila és Hun[n]ia. Ezt a felírást csupán képírói tévesztésnek titulálták, majd a későbbiekben már szót sem ejtettek róla. Azt kell mondanunk, hogy ez „természetes" velejárója volt annak a folyamatnak, melynek célja ezeknek az elemeknek az elhallgatása volt! Mert a címerképen lévő madaras zászló - a „kétfejűsasos", és „Bastás sisakforgós" - magyarázatához ezek a nevek nem kellettek, sőt gátjait képezték egy gyökerektől megfosztott téves értelmezésnek. Pedig Attila és Hunnia ezen egységes rendszer elválaszthatatlan elemét képezték és képezik, attól még akarattal sem választhatók le! Nem írhatók át, csakúgy, mint a vörös, fecskefarkas zászlón található ma. „, „ , ., , ;

, , dár képe, mely Attila hunjaitól A Képes Krónika ábrázolása a turul- r / J .. J

. madaras zászló alatt hadbainduló kezdve Ar

P

ad magyarjainak IS a magyarokkal sajátja. Ezt a hagyományt azonban nemcsak a nép tartotta meg emlékezetében, de a Képes Krónika korabeli képírói is megörökítették, miként a harcba induló magyar sereget vörös zászló alatt ábrázolják, melyen egy karvaly (turul) madár képe látható. De említhetjük Erdély XVII. századra kialakult címerképét is melyen a Nap és a félhold a székelyeket, a sas a magyarokat, a hét [4+3] bástya a szászokat jelképezi, mintegy az Erdélyt alkotó három nemzetet megjelenítve. Ma már csak említésre sem kerül, a címeren - így a Bocskai-zászlón is - megtalálható, a pajzs szerves, sőt kiemelt jelentéssel bíró részét képező lángszerű alak motívuma. Ezzel, az adománylevélben „egy lánggal égő alak" a „lobogó láng alakja" kifejezéssel társított kép-nyelvi jellel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni!