Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai szerencsés Péntek napjait hírdető kolozsvári kő és felirata

ponton is téves következtetésekre vezetheti a kutatókat. A tárgyi tévedések kapcsán elsőként a morvamezei ütközetet említjük meg, ahol a harcokat vezető hajdúkapitány (Dengelenghy) nevét, a megtörtént csata helyszíneként, helységnévként említi. Ugyanakkor Érsekújvár bevételének napját [Archicathedralis nova Episcopum Amicula cessunt [cessit] / Cum multa nobis laude die Veneris.] Esztergommal azonosítja. Azért sem lehet szó Esztergomról, mivel azt 1605. október 3-án a törökök vették be, így az nem kerülhetett a Bocskai harci tetteit dicsőítő szövegbe.

200 E strófát követően a Bocatius által írt költemény keletkezésének pontos idejét is könnyen meghatározhatnánk, hiszen - a fordítás értelmében - Érsekújvár az az időpont, amely múlt időben szerepel. így könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a mű még Huszt bevétele előtt íródott, hiszen ettől a ponttól kezdve a fordítás szövege már feltételes módot használ, mintha a megtörtént események csak a jövőben [talán beveszem Husztot] lágra hivatkozom, / hogy az igazságtalanul visszánoztatott. / De ügyem győzött, fegyverünk által, / esett el Petz egy péntek-napon. / A bosszú nem érte czélját, Belgiojoso megszaladt / s Kassa városa pénteken lett enyim. / Tovább mosolygott rám a nap, Eperjes / péntek napon adta fel várát. / A török császár pénteken adott zászlót és / aranyos kardot [clava] ajándékul. / Edelénynél péntek nap volt Bastaval első harczom, / a hol ő ezer embert vesztett. / Buchheim velem, mint győztessel szemben, az én péntek / napomon kétszer négyszáz emberét vesztette el harczban / Kővár magos falai egy fényes pénteknap / hajoltak meg győztes akaratunk előtt. / Szathmár, a tanulni nem akaró, rohamunkra Adom-mal I felelt s kezest adott péntek napon. / A szerencse újjal növelte eddigi tisztességemet, / Fülek várát pénteken vettük be, / S legyőztük Kolonics lovasait és gyalogit / Sebesinéi s Kellemes téréin pénteken. / Bastával negyedik harczunkat vívtuk meg, mire keservesen / kellett elhagyni az országot - péntek napon. / 0 ugyan elillanva Pozsonba ment s azt harcz közben / kívülről felgyújtotta - pénteken. / De a távolság sem volt elég, legyőzetvén a német, / Trencsin várát is átadta pénteken. / Dengelegen, a morva mezőkön folyt harcban / fegyvereink győztek - péntek napon. / Innen megtértemkor szülő hazám városa fejedelmi méltóságra / emelt, mitől pénteken értesültem. / Midőn az ellenség Segesvárból kiment, az egész ország / megtisztult tőlük - egy péntek napon. / Esztergom péntek nap adta meg magát / dicséretes készséggel I Isten megsegített, talán beveszem Husztot I az emlékezetes helyet pénteken. / A török császár nevében fővezérétől ajánlott koronát is / e napon fogom átvenni. / Ha a németek Dévát, az utolsó várat átadják, / Erdély mindenét visszakapta pénteken. / Azután Murány sziklavárát fogja az áldott / péntek nap birodalmunknak alá vetni. /Sa nyájas Istennő nem szűnik meg addig, / míg utolsó ajándékul Tokajt is kezünkbe nem adja. Lásd: JAKAB Elek 1888. 446-447. p. (A hibás fordításra vonatkozó kiemelések tőlem.) Esztergom elfoglalásának körülményeihez lásd: CSONKA Ferenc - SZAKÁLY Ferenc 1988. 14-15. p.