Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A kiválasztott szerepe a néphagyományban
Bocskai István nevéhez fűződő csodás elemek és események A KIVÁLASZTOTT SZEREPE A NÉPHAGYOMÁNYBAN A néphagyományban az ikrekkel kapcsolatos csodás születés, és megmenekülés mondája, azaz az ún. Micbán monda - annak ellenére, hogy a nemzetség többi ága is igényt formált az eredetmondára - elsődlegesen mégis a Bocskai famíliához kötődik. A következőkben arra keressük a választ, hogy kimutatható-e valamilyen szorosabb kapcsolat arra vonatkozólag, hogy miért éppen a Bocskaiak nevéhez kötődik a monda. Élt-e még a nép körében a XVII. században valamilyen csodás eseményekkel kapcsolatos hit, ami egyértelművé teheti a monda újjáéledését és Bocskai Istvánhoz való kötődését. A kutatások és történeti források alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a XVII. században - sőt még azon túl is - elevenen élt az a hit és nemcsak az egyszerű nép körében -, hogy a rendkívüli természeti eseményeket valamilyen nagyszerű, avagy végzetes történés előjelének tekintették. Mint az alábbiakban látni fogjuk nemcsak Bocskai életét, és harcait kísérték végig e csodás események, de emez égi jelekben a fejedelem által megkezdett szabadságküzdelmek és lázadások előjeleit is kimutathatónak vélték: „1603-dik évi jan. hó 7. és 8 napjain a 24 Szepes város lelkészei Leibitzon összejöttek. Estve 7-én, a hold felköltével, a lelkészek egy másik holdat láttak. Másnap, 8-án reggel, midőn a lelkészek az említett városból távoztak, a fényesen felkelt nap két oldalán két mellék napot láttak fényleni, este mint reggel egy egész óráig valának láthatók a hold és nap érintett tüneményei. ... Ez évi nyár és ősz bekövetkeztével rendkívüli viharok dühöngtek." Ezeket a viharokat azonban nem természetes égi jelenségekként kezelték, hanem sokkal inkább az elkövetkezendő háborús évek előhírnökeinek tekintették őket, ahogy azt a Marticula szerzője is írta: „Saepiusque rupturas tales fieri comperimus sine dubio motus, discordias et scissiones, quae paulo post subsecutae, portendentes" 142 142 A Marticula Molleriána-féle kézirat szövegéből idézi WEBER Samu 1882. 769-770. p.
