Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
Egyedül Szamosközy, illetve a népi változatok nevezik csak meg, és helyezik e mondai történést a víz mellé. Mielőtt a mondai változatok vizsgálatában továbbhaladnánk, itt kell utalnunk a mondák között esetlegesen fentálló (rá)hatások lehetőségeire is. Az elsődlegesen tisztázandó kérdés az, hogy Szamosközy történeti leirata, a Tatár-féle ponyvairodalom, és a népi változatok között milyen ráhatás fedezhető fel, hiszen az azonosságok kézenfekvően alátámaszthatnák egy esetleges átvétel lehetőségét, így legfőképp Szamosközy korai mondai változatának későbbi átvételeit. Csakhogy Szamosközy történeti maradványait - így a benne található mondát is - majdnem 300 éven keresztül ismeretlennek kell tekintenünk, hiszen nyomtatásban csak 1880-ban jelent meg 128 , és akkor sem a nagyközönség - főként nem a köznép - számára. így közismertségét el kell vetnünk, minthogy azt is, hogy a Tatár-féle ponyvairodalom a már megjelent Szamosközy anyagából táplálkozott volna, hiszen az első, ez irányú ponyva már Szamosközy történeti emlékeinek megjelenése előtt (1869-ben) kiadásra került - de, mint azt a táblázat is bizonyította, ezt a prédikációs irodalomból sem származtathatjuk, mivel alapvető mondai elemekben különböznek egymástól, így arra a következtetésre jutunk, hogy mind Szamosközy, mint a későbbi Tatárféle ponyvairodalom alapelemeit a néphagyományból vette. Abból a néphagyományból merítettek, amely hagyomány független volt minden későbbi eredetmondától, s melynek alapjait az asztrálmítoszi, illetve a későbbi - de az eredetmondai tradíciónál lényegesebben korábbi eredetre utaló vegetációs-kultuszbeli hagyományokban kell keresnünk. Elég csak utalnunk a Tatár által felhasznált népmesei motívumok meglétére, illetve a korábban már kifejtett számosság összefüggéseire. A monda alapvető, és egyben meghatározó elemei - még a későbbi korokban rárakódott hatásokkal együtt is - sokkal korábbi eredetre utalnak, minthogy azt egyszerű átvételnek tekintsük: - mondván, illetve mondhatván, hogy megfelelői megtalálhatók a sváb, lengyel és francia 129 nyelvterületen, s így eredetét itt kell keresnünk. Az ezen fajta eredet-, és motívumkutatást csak erősíthetné az, hogy az ikergyermekekről szóló monda megtörténtét ezen fentebbi változatok több „konkrét" helyhez is kötni tudják, így mondhatnánk, hogy mondáink nyilvánvalóan csak egyszerű átvételek, s ezen európai mondák variánsai, és egyben átvételei. De ezzel Lásd: MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK XXX. köt. 1880. V-XXI. p. A különböző európai mondai változatokhoz lásd: CSIKÓS Zsuzsanna 1993. 83. p.
