Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
kizárnánk az egyetemes „ab ovo" mítoszok, a nemzetek és népek azonos tudatának önálló fejlődésének lehetőségét, melyben megőrződnek e mitikus alapok, de azok új értelmet, és új értelmezést kaptak, hogy egy-egy nép tudatában, és hagyományában még a későbbi korokban is tovább éljenek. Mondhatnánk, hogy a külföldi párhuzamok mind „eredetibbek", hiszen - csak példaként említve - a Brunó-monda kapcsán pontosan rámutatnak arra az üstre, melyben a csecsemőket szállították, és csakúgy valós jelzőkkel illetik azt a medencét is, amelyben Margaréta {Mathild) grófné 365 gyermekét megkeresztelték. 130 Holott a magyar néphagyomány sem fukarkodik konkrét helyszínek tekintetében, amelyben a hét fiú csodálatos születésének helyét pontosan meghatározza. így a mondabeli hagyományt is mondhatnánk legalább annyira magyarnak, mint azt külföldi párhuzamai vallják magukénak, hiszen a magyar néphagyomány - ebből a szempontból is egységesebb -, így több települést - Purustyánt n \ Kövesdet és Egerest 132 - is megemlít az azonos mondai tartalmú történés helyeként. így joggal feltételezhetnénk, hogy ezen - egyező - mondai háttér különböző helyszínekre való vetítése mind azt bizonyítja, hogy a mondai eredet a magyar hagyományban erősebb, mint bárhol, hiszen itt egy-, és azonos tartalom több helyen is azonos módon ismert, míg a külföldi változatokban a monda csak helyenként, más- és más módon kötődik az adott településhez. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ezen hagyomány eredete és gyökere nem nemzetfuggő, sőt nemezetektől és népektől független, így alapjai az egyetemes mítoszokban keresendők. A monda alapjai túlmutatnak a nemzetekhez és nemzetségekhez fűződő eredetmondákon, s mint azt már korábban is említettük, archaikusabb rétegekre mutatnak. Ha a monda eredet-szüzséjét vesszük alapul, akkor az összehasonlító táblázat egyezései alapján is azt kell mondanunk, hogy a vizsgált monda, a bibliai tanítás elemeivel is összecsengést mutat: „Parancsola azért a Fáraó minden ő népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben. És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségül. És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem rejtegetheti, 130 Lásd: HELLER Bernát 1909. 72. p. 131 Értsd: Borostyánkő vára. Lásd még: BUDAI Ferenc 1805. 701. p. 132 Ide lásd: KARÁCSONYI János 1890. 125. p., illetve lásd még KŐVÁRY László 1857. 136-138. p.
