Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Mitzbán monda

így tette jóvá azt az öreg Úr Isten, / Mit egy babonás vén és rosz aszszony itten / Vétkezett, - de ő már meg nem büntethetett, / Mert a sir emészté az átkozott testet. Oh! mily boldog volt most újra a szép bánné, / Hogy már elveszett hat fiát igy felleié! / Visszatértek hervadt arczának rózsái, / És uj életkedven viruló ajkai / Hálaimát mondtak mindennap az égnek, / Mely igy visszaadta nyugalmát szivének. / És a Tisza partján, ott, hol hat gyermeke / Kifogatott, Isten szent dicsőségére / Templomot épített, a hol minden évbe, / E szerencsés napnak kedves emlékére / Nagy bucsu tartatott. A király pediglen / Miczbán hat fiának azon földeken / Hat házhelyet adott, mi most hajdu-város, / És ma is Hatház*), s Debreczennel határos / A halász pediglen, ki Miczbán fiait / Felnevelte, Miczbán egész haláláig / Várában tartotta jó feleségével, / S megajándékozá őtet nemességgel, Sokáig itt éltek csendes boldogságban / A halász s halászné Miczbánnak várában; / És fiók, ki szinte Miczbán fiaival / Egy idős volt, vala mindétig azokkal, / És vivtak együtt sok veszélyes csatákban, / Hol a hazán kívül, hol meg a hazában, / S jutottak mind igen diszes tisztségekre, / Hálaadó szüleik igaz örömére.