Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Mitzbán monda
Ezen történetből csak az a tanúság, / Hogy véghetetlen az isteni igazság. *) Most már Hadháznak hívják." 120 MICBÁN MONDA VII. Hatház eredete [Kálmány Lajos, Hagyományok. 1914.] „Vót a világon esz szögény özvegyaszszony. Mikor az urátú elmaratt az ura mökhalt - lött neki két gyermöke. Vitte a két gyerököt a karján a kirájnéhon, hogy csak ijen szögén özvegyaszszont két kis gyerökkel csak mögsegyít! A kirájné még mögpkongatta, elmonta mindönnek, léhorta, hogy nem az urátul való mindakettő. A szögény aszszony asz monta: „Ha nem lőhet, hogy mindakettő az uramtul való, agygyon az Isten magának hét gyerököt!" Megszaporodott a kirájné, a kirájnak pedig el köllött mönni a háborúba, möglött a hét gyerök. A kirájné is most mit csinájjon a hét gyerökke? Aszongya az öreg aszszony, a kirájnak az anynya: „Van itt egy láda, beletöszszük a ládába; van itt egy kosár, a ládát beletöszszük, vigye el a víz, a more fojik!" Levitték a Tiszára a gyerököket, csak egyet hattak mög, mert a kiráj tutta, hogy a felesége terhös. Vitte a víz lefelé. Egy halász éppen halászott, kifokta. Mikor szépen fölnyiti (a ládát) látytya, hogy hat gyermök van benne. A halász elvitte be a városba - éppen Döbröczön várossába történt ez - elvitte haza. A városnak mongya, hogy hogy járt ű; ű aszt a hat gyerököt fölneveli. A város is segítötte a halászt. A kiráj ecczör hazagyütt, hallotta, hogy mijén szép hat gyeröke van a halásznak. Asz monygya a kirájné: - ű mán vélt rá, csak nem merte mondani - „Jó vóna eszt a halászt möghínni ebédre! Szeretném látni aszt a hat gyerököt, a möliket fogott a Tiszába!" Csakugyan is mighítták a halászt is hat gyerökivel egygyütt, elmöntek ebédre. A kiráj fit, a mi otthun vót; a középtájra ültette, hogy az emböré mög szélű essön. A hogy a kiráj a gyerökökre ránéz, mind a hét egyfúrma, csak a ruha más. A kirájné is aszonygya: „Nem bánom, akármit csinász (velem)! ez az én szülöttejim. Mikor mögvót (a hét gyermek), az anyósom levitte a Tiszára, hogy ne hírösztöljük!" (hogy hét gyermek született). A kirájné hogy mögmonta: itt vót egy szögény aszszony két kis gyerökkel, az mögátkoszta; kérdözi a halászt: „Hun vötte a gyerököket?" TATÁR Péter 1869. 69. szám. 1-16. p.
