Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskai kincsei

a nép már amúgy is magáénak vallott. A szeretetet és tiszteletet, az erőszakos halállal elhalt fejedelem felmagasztalását érezzük, mellyel emberfeletti szférákba emeli a nép - szabadító hősét - a fejedelmet. így válik a fennköltség jegyében - az egyszerű, több tucatnyi hasonló ezüstfazékból, felbecsülhetetlen érték, csak ezért, mert az éppen Bocskai István tulajdona volt. Mi ez, ha nem a nép körében végzett ereklyeképzés folyamata? Melynek következő lépcsőjét csak a nép általi szenté avatás követhette! Erről maga az edény vésete beszél, annak szemlélőjéhez: „Hogyan? Tán nem becsül engem apolycletesi

492 művészet? Polycletesem, még dicsőbb is vagyok a te művészetednél. Ugyanis István fejedelem edénye voltam; az ő sötét Végzete Lászlómnak juttatott. Néhai felséges István Úrnak, Magyarország és Erdély fejedelmének etc. végrendelkezéséből Boyti Lászlónak, a fejedelmi tárnokmesternek adatott szolgálataiért, 1607 évben január 24. napján."

494 A fentebb említett ún. adományozott kincsek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a néphagyományban kialakuljon egy; a Bocskai által hátrahagyott kincsekről szóló mondakör is. BOCSKAI KINCSEI A Bocskai kincseiről szóló hagyomány alapvetően az elrejtett, és eddig meg nem talált kincsekről szól, de ennek szerves részét képezik azon adományozottnak tartott értékek is, mint az ún. Bocskai-zászló. A szóhagyomány újabban említést tesz Bocskai arany nyergéről is, de ezt már újabb keletű néphagyománynak kell tekintenünk, mint a szoboszlói lovas hajdúk leszármazói körében élő, a nyereggel és a hozzátartozó lószerszámmal kapcsolatos régebbi hagyományt. Az elrejtett, és nem mindenki által megtalálható kincsek csoportja néphagyományunk kincsekkel kapcsolatos mondáinak azon körébe sorolható, amelyben már a kincs létezésének tudata keveredik egy ősibb hagyománykörrel, az emberi pozitív értékek által megtalálható és elérhető Polycleitos (i. e. 5. sz.) görög szobrász, aki tökéletesen ábrázolta az emberi testet. Az emberi test arányainak elméletével is foglalkozott. Ennek értelmében itt a harmónia, az abszolút tökéletességre való törekvés művészete. Fordítás: Lévai László