Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Bocskai hármas koporsója
Minthogy Bocskai halálának napjához is csodás elemek kapcsolódtak - lásd a pénteki nap szerepét -, úgy a koporsóba zárásának körülményei sem voltak mentesek az olyan jellegzetességektől, amelyek a nép figyelmét fel ne keltették volna. Ilyen elemnek kell tekintenünk azt a körülményt is, miszerint a fejedelmet csak a halálát követő hetedik napon tették koporsóba. 473 A hetedik nap mellett e számosság nem először fordult elő a fejedelem kiválasztotti életében. Gondoljunk csak a Micbán hagyomány, vagyis a Bocskai család eredetmondájának hetedik gyermekére, kinek hat társa a pusztulásra ítéltetik. Itt említendő meg Bocskai hatodik vagy hetedik gyerekként való születésének hite, mely annak ellenére vált néphitbeli csodás elemmé, hogy azt egyetlen hiteles forrással is bizonyítani lehetne. De említhetnénk a sírja fölé helyezett gyászzászló feliratában említett halála előtti hét hónapos betegségét is: „...betegségének VII-ik hónapjában, nem minden gyanú nélkül, hogy ármányosan megmérgeztetett..." 474 Ezek tudatában és ismeretében már feleslegesnek tűnik említenünk a nép hitében ősidők óta meglévő hetes szám és a kiválasztottság között fennálló hagyományt, mely a fölös számú csonttal, a hetedikként született gyermekkel és annak táltosbeli képességeivel kapcsolatos. Csodálkozhatunk-e azon, hogy ezek összefüggésében Bocskainak is kiválasztotti szerepet tulajdonítottak, mellyel együtt járt - sőt kijárt - a különleges, és megkülönböztetett temetési mód is, a hármas koporsó képzete. Annál is inkább elemét kellett, hogy képezze ezen fentebb említett hármas koporsó a Bocskai emlékét őrző hagyománynak, ahogy felmerült - még az Attila hagyományból ismerős - varázsszó, a vaskoporsó első népköltői említése Bocskayt kesergő énekében'. „Országa immáron gyászba öltözék, / Az ég is fölötte vassá változik. " 47S Ezt a néphagyományt a későbbiekben megerősítik mind a történeti források 476 , mind a történeti kutatások. 477 Lásd: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. köt. 318-319. p. 474 A gyászzászló feliratának részletét közli: LENCZ Géza 1907. 91-92. p 475 Lásd: THALY Kálmán 1871. 322. p. 476 ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. köt. 319. p. 477 Lásd: LENCZ Géza 1907. 81. p.
