Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Kö szivü kegyetlen, etető hitetlen! Tygris volt elmedben, scorpio lelkedben, Uradat bor közben, itatván méregben; Hogy valamenyiben nem szántad szivedben? S lasd melly nagy jot kapai, czak magadnak artal, Urunkon az halai mert ugyan nem regnal: Lelke az Christusnal, teste az országnál, Hire penig fenn all az egész világnál. De te - sok kinokra, sok ezer szablyara, Sok szinű halaira, melto gehennara, Nero maradekja, Judas unokája, Nem mehetél nagyra az ö halálában. Sok részre vagdalva, sok izre kontzolva, Sok dirib darabba vettetel pokolba. Áldott legyen annak karja es az kardgya, Az ki ezt próbálta, mert jo urat szánta. S, hat ty rongyos Musak, szamkivetött Nymphak, Kiket az magyarság meg unt mind az ország, Noha vattok czufsag, de haladatlansag, Ne legyen parasztság, bennetek az vakság. Ha udvar nep szánta űtet el annyera Halalat buvaban, hogy mégis torlotta, Nem de melto volna tehát siratnia, Nektekis ö rayta könyvet hullatnia? Bünnelkül egy sinczen földi emberekben, Rágalmazás közben jusson eszetekben, Azt hadgya az Isten Moyses könyvében: Halotakat hirekben tarczuk tisztességben. Alexander marka ha nem volt ő nála, Nemis volt annyera terjett birodalma, Igy minden ö rea meltan panaszolna, De ki Christus tagja, azt mar meg boczattya.