Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Fényes szerenczejű, jo emlékezetű, Kit sirat minden szü, mert holtod keserű; Melly szép tekintetű valal es szép szinű, Melly kegyelmes szivü, melly drága erkölczű! Magyarok paysa, igazság oszlopa, Jok oltalmazoja, gonoszok rontója! Hova megy az sirban, elölünk az porban, Pasztornelkűl néma ez kevés juhoczka. Sok farkas környűlűnk, mellyektöl rettegünk, Tudgyuk, hogy vezérünk vagyon egy Istenünk, De drága tűkörünk valal te közöttünk, Kinek örvendeztünk, kivel diczekedtűnk. Ha te minket el hadsz, mint az hogy elis hadsz, Utannad czak but hadsz, czak keserű jayt hadsz, Minden jot el ragadcz, árvaságra juttacz, Az pusztaságra hadcz, ha nekünk szot nem adcz. Nedves keszkenöczke kit szememnek könyve, Sűrűjen meg tölte, meg hata bö vize, Te legy ennek jele, keserűség merge, Hogy be ment lelkemben, szivem közepiben. No im meg faczarlak: hol vattok mar urak? Nincze fia annak az drága atyának, Itte vege annak az jo akaratnak, Kit ajanlottanak az előtt urunknak? Meg venhűlt katonák, fizetetlen szolgák, Rongyosult besliak, nyomorodott arvak! Bizonyság az ország, voltatok jo szolgák, Kiről jutalomsag, mennyei bodogsag. Ne nézzetek dolgát, meg szorult tar hazat, Lattatok jo voltat, kegyes akarattyat, Mutathat Isten mast, faratsag váltságát, Ki meg adgya arat, munkatok jutalmat.