Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai
A haldokló Bocskai címmel jegyzett ének külön érdekessége, hogy szerzője úgy szerkesztette azt meg, hogy abban a strófák kezdőbetűi a fejedelem nevét adják: BOCSKAI JSTVAN. A fejedelem szájába adva a szavakat, azt az érzést kelti, hogy maga Bocskai idézi fel a történteket. Az ének kihagyhatatlan eleme maga a mérgezés ténye, ugyanakkor a közelgő elmúlás érzése mellett felfedezhető rajta a végrendelkezés hangulata, miként sorban elbúcsúzik életének kedves helyszíneitől, de a kiharcolt eredmények jövőbeli megtartásáról is említést tesz. A Bocskayt kesergő énekben, - melynek szerzőjét azonosnak kell tartanunk az előbb említett ének írójával -, már több olyan vonást is felfedezhetünk, melyek a nép körében is szájról-szájra terjedtek. Ilyen elemnek kell minősítenünk Bocskai török kapcsolatát: Ifjjú szultán Mehmed őtet szerété. Megkerülhetetlen Kátay említése is, - bár itt nem magát a gyilkosság végrehajtását tulajdonítja neki -, hanem csak a felbujtó szerepét: Az Kátay Mihály öleté azt meg. A néphagyomány azon elemének bővülését is jól mutatja az ének, miszerint a kancellár Bocskai királyságára vágyott volna: Mört ő királyságát kívánja vala. A vers kitűnő példázata a néphagyományban erősen beépült alapmotívumoknak, azoknak, amelyek mindig állandó elemei a kollektív emlékezetnek. Ilyen elem Kátay Mihály kivégzése is, mely olyan intenzíven maradt meg a népi emlékezetben, hogy a mérgezés tudata mellett ezen „sok ezer darabra vágás" motívuma egyetlen kortörténeti feljegyzésből sem hiányozhat: Darabonként neki testét vagdalták, / Koronája neki sok élös kard lőn. A harmadik énekben szintén e tartalmi elem fogalmazódik meg: Sok részre vagdalva, sok ízre konczolva, / sok dirib-darabba, vettetél pokolba. Ugyanakkor, több mint megdöbbentő erővel hat ránk a népi emlékezőképesség látszólagos hiánya! Mint azt már korábban is felvetettük, hogy népi emlékezet egyik -ha nem a leglabilisabb eleme - a kancellár [Kátay Mihály] kivégzését vezető személynek a kiléte. Az ének tartalmi ismeretében már-már elemi szinten is megmagyarázhatatlannak tűnő gyakorlatnak mutatkozik az, hogy már a kivégzést követő egy hónapon belül nemhogy elhalványul, de teljesen ismeretlenné válik a kivégzést irányító személye! Holott a versezet hősként emlékezik meg erről a személyről: Áldott legyen annak karja és kardja, / Aki ezt próbálta, mert jó urát szánta.
