Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Hogy lehet az, hogy nevét még a nép rövid távú emlékezete sem őrizte meg?

460 Harmadikként ismertetett énekünket: Az idvezült fölséges Bocskai Istvánnak, Magyar és Erdély ország fejedelmének szomorú haláláról, többen is Debreceni S. Jánosnak tulajdonítják. A „néphez közel álló, de feltűnő formai kultúrával és költői tehetséggel rendelkező ember, feltehetőleg református prédikátor lehetett."

461 Tollából több Bocskait dicsőítő ének is származott, még annak halálát megelőzően is. 462 Többek között kiemelendő a fejedelem Álmosdnál aratott diadala emlékére írott méltatása: MILITARIS CONGRA TULA TIO Comitatus Bihariensis: Ad Illustrissimum Principem et Dominum, Dn. Stephanum Botskai de Kis Maria, Miseratione divina Principem Transylvaniae, partium Regni Hungáriáé Dominum, & felicem reliquárum rerum ab eodem divino consilio in elibertionem totius Pannóniáé susceptarum successum. In Gratiam Eiusdem Domini Principis, Domini & Patroni sui gratiosissimi, hungaricis rythmis celebrata & decantata, circa festum Nativitatis Domini Salvatoris nostri Anno ejusdem, Millesimo Sexcentesimo quarto, per Ioannem S. Debrecinvm, Requisitorem Capituli Varadiensis. VERSUS DEDICATORII AD EUNDEM D. PRINCIPEM Botskaides Heros, antiquae gloria stirpis, / Extra spem, nostri Spes animosa, soli: / Postquam coeperunt bellaces Teutones Hunnos / Perdere, & in nostram Templa sacrare necem. / Quod solus nostram miseratus es ipse ruinam, / Te merítő jam nunc Hungarus omnis amat. / Scilicet haec virtus haec est laus magna Rudolphi, / Sic sibi subjectum dilacerare gregem? / Viderat ista Deus, Deus idem riserat ista, / Ridet is ex alto, prava statuta, polo. / Teque Moses nostrum vocat, & nil tale timentes / Teutonas, Hungaridum pauca per arma fúgát. / Macte animis Heros, noster Comitatus amat te: / Pannóniáé potius te Status omnis amat. / Et tua jam dudum (quibus indulgebit Apollo) / Quisque pius vates, acta referre cupit. / Non equidem invideo, scribant meliora Poètae, / Nos humili parvas lintre secamus aquas, / Cumque nec aera tibi, nec munera Ide lásd, a témában tett korábbi okfejtésünket is. 1 Lásd: RMKT. 1959. 620. p. 2 Debreceni S. János költészetéhez bővebben lásd: DÉZSI Lajos 1928. 411-418. p.