Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai „epitaphiumai”

Tégedis bizony kevélység nagy székből Noha nem szintén az magass mennyékből De nem sok hejja uri ditsösségből Alá taszita te tisztességedből. Ha forgott volna Biblia kezedben, Moses könyvének szinten kezdetiben, Meg láttad volna harmadik részében, Mint jara Adam nagyra nézésében. Mint hogy Istenné akar vala lenni, Mint jot es gonoszt meg akara tudni, Ezért kelletek neki el változni, Halhatatlanból halandóvá lenni. Tálam tegedis Isten ö fölsege, Az ezer hat szaz és het esztendőben, Gyertya szentelő havának vegeben Izenként nem tött volna be az földben. De hogy eltödben jot es gonoszt tudtál, Az jot el hattad es gonosz forgattál, Urad székiben ülnie akartai, Meg erdemlötted azt az mit találtai. Ebben fökeppen vettél Istenednek, Annak utamra minden feleidnek, Vetél magadnak es te nemzetednek, De summa szerent az magyar nemzetnek. Hogy illy kegyelmes jo fejedelmünket, Ugy mint minekünk tagunkat, vérünket, Ki által Isten jo eggyessegünket Meg atta vala my bekesegünket: Czalardul tőlünk el vesztéd méreggel, Fog nélkül való ebnek fegyverevei, Kiért tégedet sok elös fegyverrel El aprítanak Cassan egy jo reggel.