Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai énekek néprajzi vonatkozásai

Melto nem voltai temetni az földben, Hanem vadaknak hollóknak gyomrában, Mindazon által testednek föliben Egy verset írok emlékezetedre: En, ki magyari nemzet árulója, Attam uramnak mérget halálára, Katái Mihály Mislen egy kis syrban Takarván fekszem sok ezer darabban. Az ezer hat szaz és hét esztendőben, Kegyelmes uram halála eszömben Mikor forogna keserűségemben, Szerzem ezeket az Maros menteben.

458 A BOCSKAI ÉNEKEK NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI Említést kell tennünk az ún. Bocskai-énekekről, amelyeknek első közlésekor THALY Kálmán a következőket vallotta: „ezekből nem az események részleteit, mint inkább a kor- és nép hangulatát tanuljuk megismerni."

459 Ugyanakkor mégis azt kell mondanunk, hogy ezen tisztán népi gyökerű énekek, amellett, hogy természetes módon magasztalják a fejedelmet, némi kortörténeti adalékokkal is szolgálnak. Mind a három ének közvetlenül Bocskai halála után keletkezett. A szerző jóvoltából az első kettőnek a pontos idejét is tudjuk: Az ezörhatszázban és hét esztendőben / Jó fejedelmönkhöz való könyörgésben / Az szép kikeletkor büjtnek közepiben / Szörzék ezt versökben az Szent-Jóbnak napján. [1607. május 9.]; illetve Az ezörhatszáz és hét* esztendőben / Szent-Mihály havának utolsó napján. [1607. szeptember 30.] A harmadik ének pontos keletkezési idejét már nem közli írója, azonban annak tartalmából egyértelműen kiderül, hogy azt Kassán szerezték 1607. február elején, még a temetési szertartások kezdetén, de mindenesetre a fejedelem holttestének Gyulafehérvárra szállítása előtt. Lásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK 1855. 101-104. p., illetve RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 374-377. p. Lásd: THALY Kálmán 1871. 310. p.