Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai „epitaphiumai”

Az élő Istennek olvastam könyvéből, Hogy ha ki el hinné magát haragjából, Nyakra főre jőne le az uraságbol, De ezt csak gúnyoltam nagy kevélységemből. Azért mind ez világ raitam tapasztalja, Hogy szent igaz légyen az Istennek szova, Az mit erdemlettem ihol azt megatta, Itt nyugszom vagdolva diribrol darabra

456 EPITAPHIUM MICHAELIS KATAY Tsak igaz a' korsót addig viszik vizre, Míg egyszer ezerre töretik, nem tizre. Én Kátai Mihály a' míg meg nem holtam, Az Epicurusnak Tanítvánnyá voltam. Vénusnak, Bachusnak, ezeknek áldozatt Indulatom, 's tőlem e' volt föbb Áldozat. A' testnek szolgálni legjobbnak tartottam, Isten, vagy embertől semmit-sem tartottam. A' jó állapottal magamat el-hittem 'S hogy abból ki-essem, azt éppen nem hittem, És hogy a' hitetlen kínlódjék veszéjjel, 'S egyszer, ha nem nappal, végre el-vesz éjjel. Úgy jár a' ki Istent gonoszul káromol, Hogy reájja éltét el-vesztő kár ómol. E' lett sorsom nékem, azért hogy vétkeztem, És a' kegyességet róllam le-vetkeztem. Hitem meg tagadtam, 's melly nagy roszszat vittem Véghez, jó Uramnak mikor mérget vittem, Melly által gonoszul ötet meg-étettem, Nékem-is Halálos lett azért e' tettem. Ellenségnek hazám 's Nemzetem el-adtam, A' mellynek az árrát duppláson meg-adtam. Tanulj a' példámon minden! és kegyesen 456 RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 373. p. Lásd még: SINAI Miklós 1790. 80. p.