Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai „epitaphiumai”

Élj; mert illyen roszsz nem esik a' Kegyesen; 'S a' szerentse akár miképpen nevessen; Mert a' gyönyörűség, tsalo szine alatt, Mikor nem is vélnéd, vég-képpen el-alat, Mint engem, ki itten öszve vagdaltaivá Nyúgoszom, izekre fel-kontzoltattatva.

457 A FEJEDELEMNEK MEGÉTETŐJÉRŐL ÉS ANNAK BÜNTETÉSÉRŐL VALÓ ÉNEK Szerzője: Petki János vagy Péchy Simon Nota: Rajtunk Istennek mostan nagy haragja, etc. Ha kérdi Isten, Kátai, te tőled, Hol vagyon neked kegyes fejedelmed, Mit felelsz arra, mert azt el vesztötted, Testéből lekét méreggel ki űzted. Teis azt feleld, mit Cain felele, Az barázdából mikor öcze vére Fel kiált vala Isten eleiben, Mi nem voltam en öczemnek örzöje. Haj te arulo, örzöje nem voltai, Fejedelmünknek de gyilkosa voltai, Noha ö tűle nagyra méltóztattál, De mind azokról háládatlan voltai. Magyar országban nagyob úr náladnál Nem tudom ki volt Katái Mihálynál, Tiszteddel mindet te fölül haladtai, Fejedelmünknél beczűlletben voltai. Az mi kegyelmes fejedelmünk téged, Erdemed fölött emelt volt fel téged, Nagy urasagval latort volt meg téged, Kit nem erdemlött volna meg személyed. 457 RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 373-374. p.