Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai „epitaphiumai”

Bűnöm boczanattiat igertek Romában, De az gilkosagert, de mind czak heiaban, Mise mondas immár nem haznal kenokban, Apellani neköm nem hadnak Romában. Megh az nagi Plutoys fel alnoksagomtul, Latuan tudomaniom olaz practichabol, En alnoksagomtul mergös italomtul, Tanituani mört uagiok papa kölikeitül. Ezt hagiom peldauul, mondom en mindönnek, Hogi soha ne arczon senki ö vranak, Mört ezön iutalma lezön uigan annak, Mint neköm lattiatok mastan mit attanak. Pal papa attiamnak en iot nem mondhatok, Rodulphus czazarnak aldast sem keuanok Mört feiedelmemet el ueztem miattuk, Kiért mind örökre raitam nagi sok atok. Ezöket hogi iram kenlodam testömben, De lelköm megh ioban lelki giötrelömben, Azért az kik latak ioua hagiak ebben, Mint hogi el árultam az io feiedelmet.

455 II. EPITAPHIUM MICHAELIS KATAY Én Katái Mihály világnak nagy példa, Az Epicurusnak voltam unokája, Sardanapalusnak követője, társa, Bachusnak, Venusnak, Voluptásnak fia. Az Istennek nevét nyilván káromlottam, Mulandó jószágért hitem meg tagadtam, Ellenségnek hazám s nemzetem el adtam, Velem jol tött uram ' méreggel itattam. RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA 1959. XVII. sz. 1. 371-372. p. Lásd még: THALY Kálmán 1871. 323-324. p.