Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátay elfogásáról, árulásáról és haláláról

Ortelius és Fessier históriája Alapvetően, mint azt az alábbiakban látni fogjuk Ortelius históriája, melyet Fessier

421 krónikája is átvett főként a császári udvar által terjesztett híreket és nézetet tolmácsolta: „Midőn a bécsi békealku pontjai még kétes eredményűek valanak, Kátay Mihály, Bocskay kanczellárja, október 15-én fejedelmét vacsorára hivta magához s őt ezen vendégeskedés közben lassú méreggel megéteté, mire Bocskay rosszul lőn s a bevett mérges ételnek egy részét kihányván, súlyos betegségbe esett. Bocskay Kátayt ezen tettéért mindjárt saját házában levő magános kamrába záratta s vasba verette.

428 Hogy Bocskainak méreggel okozott betegségén elég korán segíthessenek, a híres lengyelországi Eleázár zsidó orvost hívták el, ki azonban a gyógyítás reményéről házi orvosaival együtt lemondott.

429 Bocskay, betegségének súlyos állapota ellenére, összehíván a pártján levő főurakat, kik tanácskozás végett deczember 13-án Kassára gyűltek össze, ezek elé terjeszté a bécsi béke iránt való nézetét, addig is, míg ezeket a legközelebbi országgyűlésnek felterjeszti. Ez volt Bocskaynak az államügyekben való utolsó intézkedése, mire látván közeledni halálát, deczember 17-én három tanú, u.m. Alvinczy Péter udvari lelkésze, Örvendi Deák Pál kincstárnoka s Pécsy Simon titkára előtt végrendeletét megtéve. Bocskay István nem sokáig élt végrendelete megtétele után, mert még ez év deczember 22-én reggel öt órakor elhunyt. Bocskay halála után Kátay fenyegetőzve kívánta szabadon bocsátását s levelet írt barátaihoz Prágába, hogy eszközölnének ki egy olyan rendeletet, mely a fogságból való kibocsátását megparancsolja. E levél azonban Nyáry Pál főudvarmesternek kezébe került; minek következtében január 13-án

430 (1607) reggeli öt órakor Kátay Mihályt hat hajdúval a tömlöczből kihozatván, a főtéren felállított pellengér előtt földre fektették s darabokra konczolták. Testének darabjait széthányták s nevét, a pellengérre szegezték. Nyolcz órakor jövének cselédjei s urok testének maradványait lepeFESSLER, Ignaz Aurelius VII. 617. p. Tudjuk, hogy nem Bocskai intézkedett Kátay elfogatásáról, hanem tanácsosai. A korábbiakban már Bocatius leiratából tisztáztuk, hogy a zsidó orvos a fejedelem betegségére könnyű gyógyírt talált volna, ellenben Illésházy sugallatára maga Bocskai küldte el az orvost, abban reménykedve, hogy ekkori legfőbb bizalmasa majd megfelelőbb orvoshoz juttatja. Hiteles történeti forrásokból tudjuk, hogy január 12-én történt az eset. Lásd: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. köt. 319. p.