Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Bocskainak háromszor is halálhírét keltik

mintegy kihagyva - csak a kor „hitelesnek" tartott történetíróinak emlékeire hagyatkozzunk, anélkül, hogy mindkettőt meg ne jelenítsük. Ennek érdekében nézzük meg a forrásokat, milyen néphagyománybeli elemre akadhatunk bennük. SZÁNTÓ György 1942-ben megjelent írásában említést tesz arról az esetről, amely eladdig mellőzve, vagy elhallgatva volt a történeti körökben. Ő eleveníti fel újra - igaz nem mellőzve írói vénáját sem - az ún. „kolozsvári leányzó" néphagyománybeli motívumát, akit a hagyomány kapcsolatba hozott a fejedelem halálával: „Mindkettő [értsd: Szamosközy és Istvánffy is] megemlékszik egy bizonyos kolozsvári leányról, akit Kátai hozott a nemrégiben özveggyé vált fejedelem kassai udvarába. Istvánffy írja, hogy ez a leány adagolta a mérget a fejedelem ételébe, Kátai rábeszélésére.

351 Szerelmi por volt, tehát minden valószínűség szerint cantaridin. Ennek huzamos időn át való használata a vesékben is hólyagot húz, nagyobb mértékben vesezsugorodást és így vízibetegséget idéz elő. Hogy a leány nem rossz szándékkal tette, azt bizonyítja, hogy időnként felhagyott az adagolással, talán kétségei lehettek és lelkiismeret- furdalása. Ilyenkor a fejedelem állapota javult. ... A leány jóhiszeműségét az is bizonyítja, hogy a fejedelem végrendelkezése alatt kútba ölte magát. Viszont Kátai és felesége 1606. október 15-én, a dicsőséges álmosdi csata évfordulójának estéjén vacsorára látták vendégül a fejedelmet, kinek állapota ettől az órától kezdve rohamosan rosszabbodott."

352 Ezen utóbbi dátum, és a vacsora említése egyértelműen Ortelius elbeszélésére, és annak későbbi átvételeire utal. Erről később még bővebben szólunk. Most térjünk vissza a kolozsvári lány motívumára, melynek néphagyománybeli létezését a kor neves történésze BENDA Kálmán is bizonyítottnak tartott, bár SZÁNTÓ György további állításait kétségbe vonta. Mint írja: „Szamosközi munkájának Bocskai koráról szóló része nem maradt ránk, töredékes jegyzeteiben ugyan megemlékezik a közvéleményben elevenen élő mérgezési gyanúról. Azonban hozzáteszi: „ilyenről s ehhez hasonló rettenetes hírekről suttogtak Erdélyben, de hajói utánanézünk, ezek inkább rosszakaratból, mintsem az igazságból születtek".

353 ' Itt jegyzendő meg, hogy Istvánffy leírásai erős Habsburg-párti alapon íródtak. 2 Lásd: SZÁNTÓ György 1942. 6. p. 3 Lásd: BENDA Kálmán 1942. 9. p.