Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
Kátai megítélése a néphagyomány és a korabeli historikus irodalom tükrében
Halálát ugyan megérdemeltnek tartja, de elutasítja Bocskai „igazságos ítéletét", mint mondja: „... ezért a halálnak ezt a nemét mindenképpen megérdemelte volna, ha más valaki ölte volna meg, és nem Bocskai, akinek, ha gonosz is, de mégiscsak hasznos szolgálatokat tett.. ." 336 A császári udvar azonban nemcsak a hajdúk soraiban keresett bérenceket, de a sorozatos kudarcokat követően német katonák által is próbálkozott Bocskai megölésével. 337 Ide sorolhatjuk azon merényletet is, melyet csak az utolsó pillanatban 1606. május 8-án fedeztek fel és hiúsítottak meg, mikor a kassai német puskaporkészítők lőporos hordókat halmoztak fel a fejedelem kassai lakóházának pincéjébe, azzal a feltett szándékkal, hogy ezekkel Bocskait - tanácsosaival együtt - felrobbantsák. 338 E tekintetben nem feledkezhetünk meg „Miklós krétai görög" említéséről sem, aki a német-oláh cselszövés központi figurája, s ilyen minőségében Mihály és Radul vajda - titkos kéme-, és eszköze volt a Bocskai ellen szervezett megbuktatási tervben. 339 „Uramnak attam mérget halálára"? KÁTAI MEGÍTÉLÉSE A NÉPHAGYOMÁNY ÉS A KORABELI HISTORIKUS IRODALOM TÜKRÉBEN A történeti irodalom sohasem látta eléggé tisztázottnak Kátai bűnösségét, igaz ártatlansága mellett sem tört pálcát. Nem így tett a nép! Értékítéletében egyértelműen foglalt állást Kátai Mihály - a hajdani fejedelmi bizalmas - megítéltetésének tekintetében. Ezen ítéletükben - sem elméleti, sem gyakorlati alapon -, s főként nem a jogi csűrés-csavarás döntött, egyedül ők döntöttek. De vajon úgy döntöttek-e, ahogy valójában a szítek, a nyakában hordott, megfosztották, előbbi szegény és szolgasorsú életre kényszerült visszatérni. Utóbb gálád bűnéül rótták fel Lippainak, hogy Bastával és a németekkel titkos tárgyalásokat folytatott arról, hogy nekik Kassát átadja." Itt jegyzendő meg, hogy a Lippaival történt leszámolás közvetlen okai máig sem tisztázottak. Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962.454. p. Lásd: ISTVÁNFFY Miklós 1962. 454. p. Lásd: MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK XI. 599. p. Ide lásd még: BENDA Kálmán 1955. 44. p. Lásd: ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK, V. köt. 313. p.; illetve lásd még: JAKAB Elek 1888. 442. p.