Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Kátai megítélése a néphagyomány és a korabeli historikus irodalom tükrében

vük diktálta volna? Úgy döntöttek, ahogy a számukra közismerté tett „tények" alapján ekkor dönteniük lehetett! Döntésük a megmásíthatatlan - a fejedelem elvesztésének-, hatása alatt született, s a gyásszal együtt, a fájdalommal vegyített bosszút is magával hozta. Áldozatért kiáltott és vért követelt! De ebben a felfokozott állapotban és szituációban a nép számára ezt a háládatlan bűnbak szerepét bárki betölthette volna. Bűnbak kellett, akin bosszút lehetett állni! De a döntést nem a nép hozta meg, bármennyire is kézenfekvőnek tűnhet! Mondhatjuk, már akkor is csak interpretálás kérdése volt az egész. A politikai érdek, és ellenérdek már abban a korban is áthatotta a tömegek gondolkodását! Minden azon múlt (múlik) kit, miként, és hogyan lehet a cél érdekében felhasználni. Abban a helyzetben Kátay személyében találták meg a „gyenge láncszemet", pontosan azért, mert ez a láncszem volt talán az egyik legerősebben kötődő, amely a fejedelmet korábbi elhatározásaihoz fűzte volna. Tudva tudták azt, hogy bármi legyen is az igazság, abban a helyzetben a nép nem fog másként ítélkezni, mint ahogy azt tette. Tette ezt a nép azért, abban a hiszemben és szent meggyőződésben, mert úgy hallotta, hogy maga Kátai vágyott volna az erdélyi fejedelemségre, s ezért még a haza ellenségével is lepaktált: „Ez méltósággal nem elégedvén meg, hanem a felső grádust, az erdélyi fejedelemséget kívánja vala, melyet másunnan talán ugyan meg is igétek vala neki; abból collogálhatni, hogy mihelyen a mérget megadá innia Kassán a fejedelemnek Kátai Mihály, híre lőn - az etetésnek titkon. És noha még él vala a fejedelem, de tudván, hogy bevötte a mérget: az egész imperiumban kibocsáták a hirt minden felé, Bocskai Istvánnak halála előtt egy néhány héttel: „hogy megholt Bocskai István."

340 Itt jegyzendő meg, hogy többek között a korabeli historikusok és történeti személyek leveleiből, emlékirataiból egyértelműen bizonyítható, hogy a fejedelem halálhíre Bécsből származott. Ez a momentum, a továbbiakban még megfontolás és elgondolkodás tárgyává fog válni! Levéltári adatok is megerősítik, hogy a bécsi udvar nem tett le afelőli szándékáról, hogy Bocskait megöletve meghiúsítsa az általa erőszakkal kikövetelt békét.

341 Ezzel megakadályozza, hogy Bocskai kivívja, kierőLásd: ERDÉLYI TÖRTÉNELMI ADATOK 1855. 98. p. Ide lásd még: a „pitheni" várkápolna feliratát taglaló fejezetünket, nevezetesen az ún. „komáromi eset" leírását.