Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

A Bocskai kiváltságok hagyományának utóélete

viszi a betegeknek.

296 Ez előrevetíti a halálba készülő, - a saját életét is feláldozni -, áldozatként felajánlani készülő személy naphérosz általi kegyeltségét is. A hagyomány szerint ekkor hangzott el - látva a túlerővel szemben megmtamodókat - híressé vált mondása: ,^4 jobb kézben, és a kardban meg a vitézségben, nem pedig a lábak gyorsaságában van a remény a győzelemre!'*

191 - mely mondása csak alátámasztja a mai napig elevenen élő szólásunk eredetét. Végezetül csak annyit jegyzünk meg, hogy elfogását követően - még kivégzése során - is hü maradt addigi cselekedeteihez és lelkialkatához. Semmit sem vesztett, sem bátorságából, sem vakmerőségéből. Ortelius krónikája szerint: mikor a vesztőhelyhez vezették, kezeit kiszabadította kötelékeiből és elragadva a hóhér pallosát megkísérelte magát a tömegen átvágni, miközben „nem egy német feje hevert már a porban" végül is lefogva ismét a vesztőhelyre vezették, ahol fejét vették.

298 A BOCSKAI KIVÁLTSÁGOK HAGYOMÁNYÁNAK UTÓÉLETE Említést kell tennünk azon hagyományokról is, amelyek szoros összefüggésben állnak a hajdúk letelepítésével. Kivétel nélkül minden egyes hajdútelep, mely kiváltságokkal bírt, őrzi és ápolja ezt a hagyományt. Az ún. hat öreg hajdúváros tekintetében ez a hagyomány önmagától érthető, hiszen konglomerációjuk, a Hajdúkerület önmagában is képes volt betölteni a hajdú öntudat ápolását. így ezeken a területeken nem is találkozunk erre a hagyományra - a kollektív nemesi kiváltságokra - utaló mondákkal. A Hajdúkerület városai közül Hajdúböszörmény egyébként is különleges helyzetű, hiszen, mint terület csak másodlagosan kapcsolható Bocskai telepítéseinek sorába.

299 így itt főként - a csereszerződés révén - Báthory Gábor alakja veszi át ezt a szerepet, mindamellett, hogy az elsődleges kallói letelepítés emléke sem halványodott el emlékezetükben. készséggel igyekszünk és akarjuk". Bocskai is a Nap nevében oszt - áldást - adományt csakúgy, mint tették azt a régmúltban eleink. IPOLYI Arnold 1854. 17. p. ISTVÁNFFY Miklós 1962. 445. p. Orteliust idézi: RÓNAI HORVÁTH Jenő 1893. 598. p. Más források szerint a kegyetlen kínozások követően négyfelé vágatott. Závodszky naplójából idézi: NÉMETHY Lajos 1855.2. sz. l.p. Erről bővebben lásd: NYAKAS Miklós 1984.