Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)
A Bocskai kiváltságok hagyományának utóélete
Egészen más a helyzet azon ún. kishajdú telepekkel, melyek nem voltak részei és így részesei a Hajdúkerület által is garantált jogi, erkölcsi, területi létbiztonságnak. 300 Ebből fakadóan ezen területeken - melyeknek önmagukban kellett megvédeniük a Bocskai által átruházott kiváltságaikat - sokkal élénkebben él (élt) a kiváltságok mondai formában is megnyilvánuló megőrzése és továbbéltetése. Ezen hagyományok mondabeli utóéletét leginkább Kismarja, Nagykereki, a partiumi és tágabb értelemben az erdélyi részek hagyományában érhetjük nyomon. A néphagyomány ezen kiváltságok utóéletét irreális módon az utóbbi évtized hagyományába is átemeli, ezzel is jelezve a Bocskai kiváltságok őrzésének időtlenségét, és vágyott elismerését: „Ezelőtt híres vót Kismarja városa. Az elöljáróság felment Budapestre. Hogy mék vót a bíró nem tudom. Fogtak egy őzet. Oszt Ferenc Jóska vót a király, elvitték neki ajándékba, elevenen. Mikor a kapuba írtek, az őrsígnek bejelentették, az bemondta, csak a király úgy fogadta, hogy: - Éljen Stefanus Bocskai. Nagy vendígsígbe ríszesitettík az elöljáróságot. így hallottam, hogy Bocskai egyszer ment vóna Nagyváradra kocsival, és a kövezetvámnál vámot vettek tülle (ezt így hallottam az apámtúl). Mert ha bement valaki, mindenesetre, ha a kövezetvámon keresztül ment, vámot kellett fizetni. Akkor Bocskai hazajött Váradrúl, hogy a kismarjai emberek bármerre mennek az országba, tőllük vámot sehol sem szedhettek. Ezír tette ezt Bocskai, hogy Kismarja szabad legyen minden vám alól. Halászhatott, vadászhatott, mehetett szabadon, nem kellett adót, vámot fizetni. Vámmentességi igazolvány, ez vót ráírva fejrovatnak. Neve, foglalkozása, személyleírása." 301 A kollektív nemesi kiváltságok, a városi önállóság emlékezete sem kerülhette el a mondai formát. A kismarjai hagyomány alább következő része, már-már utalni látszik a kismarjai - maga a fejedelem által adományozott és pontosan meghatározott - pecsétnyomójának mondai hagyományára, amelyben a fejedelem a bírói székben ülő királyi méltóság megformálását írta elő: „Egyszer a kísőbbi időbe egy nímet generális kereste a marjai bírót. Oszt a városházánál megmutatták neki. Kardoson, csákóson Lásd: SZENDREY István 1958. 1 Kovács Mihály 76. é. Kismarja (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA.-NGy. 397. sz. 9. p.
