Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Perzsi halma vagy Perzse nyilasa?

Kerekibe. Perse már csak akkor vette észre a németet, mikor már a vár alatt volt. Most már tudta, hogy fölfedezték, hát nem mert többé a németek közé menni. Egyszer Bocskai észrevette, hogy a német nagyon mozgolódik a vár körül. Ezt már meg kellett tudni, nehogy valami készületlenül érje őket. Nem volt más, mint megint Perséhez folyamodni. De nagyon a lelkére kötötte a lánynak, hogy ügyeljen s a táborba ne merészkedjék. Nem is ment tovább, csak a nyilasig s itt megbujt, oszt úgy leste, figyelte a németet. Mikor már mindent megtudott, amit tudni akart, hát hazafelé készült. De valami lovas németek észrevették, körülfogták, oszt a víznek szorították. Perse inkább odapusztult, mert nem akart a németek kezébe kerülni. Hát azóta hívják azt a nyilast a Hajdú Perse nyilasának."

257 A mondai fejlődés tekintetében azonban sokkal inkább nyilvánvalónak tartjuk azt az utat, ami szerint a hagyomány elemeiben - ezen későbbi konkrét megnevezésekben - már az írásbeliség hatása is tükröződhet. Az eredeti hagyomány szempontjából azt kell mondanunk, hogy a Kereki vár hős lelkületű leányzójának valódi személyét és nevét már örökre a rejtélyes homály fogja takarni. Azonban éppen e mondai homály teszi maradandóvá, újra meg újra feléledővé a mondai hagyományt. Az átörökítő folyamat lényegi mozzanatait mutatja, hogy fejlődése egyre inkább személyessé válik. A monda későbbi változatiban - még mindig csak név nélkül - „az akkori várnagy hősi bátorságú lánya"-ként aposztrofálják a hajdúkat kémkedésével megsegítő leányzót: „Ezen csatára visszaemlékezve, nem kerülheti ki figyelmünket az az óriás nyárfák között levő domb a Körösparton, - ez a sírhalom, mely alatt nyugszik az akkori várnagy hősi bátorságú leánya, ki a Kereki vár körülzárásakor álruhába öltözve, kiszökött a várból az ellenséges táboron keresztül, hogy hírt adjon a székelyhídi táborban levő fejedelmieknek, és sikerült is neki, de midőn ismét vissza akart szökni a várba, észrevették a császáriak, utána iramodtak s minekelőtte bemenekülhetett volna a várba, itt a kapu közelében lemészárolták. A fejedelem azon a helyen temettette el a hőslelkű leányt, a hol elesett, roppant sírhalmot rakatott fölé, s a hálás nép ezt a leány nevéről elnevezte „Perzsi halmának" s így nevezi ma is."

258 SZENDREY Zsigmond 1920. 52-53. p. K. NAGY Sándor 1883. 9. p.