Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Perzsi halma vagy Perzse nyilasa?

így ezen igazságtartalmat érvényesítő folyamat során a konkrét személy meghatározása ugyan még távol áll a hagyománytól, de a pontosítás, a konkréttá tétel már megfogalmazódik. így már a hitelesség megőrzésének és erősítésének érdekében, ha nem is közvetlenül Bocskaihoz, de annak egyik szobalányához kötik az esemény fonalát: „Hát a pince a vár alatt a bihari fődvárig vezet. Itt van nem messze a Perzsi dombja. Azt azír híjják Perzsi dombjának, hogy Bocskainak vót valami hadnagya, oszt vót valami szobajány. Oszt azelőtt innen jártak a bihari várig a puskaporraktárhoz. Oszt ez a Perzsi árulta el az alagutat. Ott gyilkolták le a Bocskai katonákat. De Perzsi meg a dombon vígezte az íletit. így maradt rajta a neve. A törökök is kuzbitolták ezt az országot, az újfalui torony török hagyomány."

256 A mondai fejlődés a hagyomány azon irányát mutatja, melyben egyre inkább a pontos meghatározás válik fontossá. Ez egyre inkább időszerűvé válik a monda fennmaradásának érdekében, hiszen a gyökértelen hagyományok az idők folyamán gyorsabban kikopnak a nép emlékezetéből, mint a bizonyos, ismert nevekhez köthetők. így erősödik, és egyben szűkül a történet meghatározó személyének „kiléte" is. Az idők során már vezetéknevét is tudni vélik, azonban ezen elnevezésből - Hajdú Perse -, is látható, hogy még mindig az általánosító megjelölés bűvkörében élnek, hiszen a hajdúkhoz köthetően nevezik meg a leányt, adva neki a Hajdú vezetéknevet. Ezzel együtt személyét már a várhoz köti, de a mondai változatban még mindig csak, mint szolgáló tűnik fel: „Hajdú Perse apja a Nagykereki várban lakott, mert ott volt valami szolgálatban. Olyan idők voltak akkor, hogy ember nem nagyon mert kimozduli a sáncok mellől. Ha muszáj volt valamiért kimenni, csak leány vagy asszony vállalkozhatott az útra. A Kereki várból mindig Hajdú Perse ment, merthogy ő volt a legügyesebb meg legbátrabb a fehércselédek között. Oszt valahányszor kiment, mindig tudott valami hírt hozni Bocskainak a németekről. Sokszor küldés nélkül is kilopakodott a német táborba, hol kenyeret, hol sonkát, hol miegymást árulni, mint a többi falusi asszony. A németek meg nem győztek csodálkozni, hogy Bocskai mindent megtud róluk. Valamelyiknek oszt eszébe jutott, hogy jó lenne megfigyelni az asszonyokat. Ki is adták a parancsot, hogy minden asszonyra egy katona essék. így akarták kitudni, hogy melyik asszony kicsoda, meg hogy melyik való Csergős András 75. é. Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) 1954. Béres András feljegyzése. DMA.-NGy. 397. sz. 18. p.