Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
A vadasi és jeszeniczei Jankovich család története - Jankovichok a középkorban és a kora újkorban az oklevelekben és a genealógiai szakirodalomban
Régi magyar családok 10. Jankovics Tivadar és János 1791-ben; Jankovics Athanáz 1792-ben; Jankovics Mihály 1794-ben kapott címeres levelet. E kilenc nemesítés mellett nem tudja egyik családhoz sem kötni Jankovics Lászlót, aki 1767-ben Veszprém vármegye alispánja volt; Jankovics Antalt, akinek 1794-ben Verőcze megyétől kapott nemesi bizonyítványát a rákövetkező évben Krassó vármegyében hirdették ki; Jankovics János kapitányt, aki 1811. június 19- én Bécsben kapott adománylevelet.3 Figyelemre méltó, és emiatt meg kell jegyeznünk, hogy Nagy Iván a daruvári Janko vichokról címeres levelük keltétől - 1722-től - részletesebb ismertetést adott, de genealógiai táblát nem közölt, ugyanakkor a jeszeniczei Jankovichokról a 17. század végétől egészen az 1850-es évekig négy jól kidolgozott genealógiai táblával illusztrált alapos családtörténetet is írt. A többi Jankovics ágról viszont - köztük a pribéri és vuchiniakról - szinte semmilyen adattal nem rendelkezett. 3 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. Ötödik kötet, Pest, 1859. 300-310. pp. 4 Dr. Illéssy János és Pettkó Béla: A Királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség czim, czimer, előnév és honosság adományozásoknak 1527-1867. Budapest, 1895. 97-98. pp. 5 Dr. Gero József: A királyi könyvek. Az I. Ferencz József és IV. Károly király által 1867-től 1918- ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940. 94-95. pp. 6 uo. 94. p. 7 Ekkor még csak pribéri előnéwel. 8 J. Siebmacher s grosses und allgemeines Wappenbuch - Der Adel von Ungarn. Nürnberg, 1893. Az Illéssy - Pettko-féle A királyi könyvek tizennégy Jankovics nemesítést, adományozást tartalmaz,4 és további ötöt a Gerő-féle 5 az 1867-től 1918-ig terjedő időszakra, de ez utóbbiak közül négy a pribéri és vuchini, illetve az abból ágazó Jankovich- Bésánokra vonatkozik. Az Illéssy - Pettkó féle adományok között pontos adatokkal szerepel a Nagy Iván által nem ismert Jankovics János kapitány címeres, festett nemeslevele, melyet 1811. július 19-én, Bécsben állítottak ki, és Jankovics János „bunyai” előneve (Bécs, 1812. február 7.). Úgy tűnik, a többi Jankovics családdal nem áll rokonságban az a Jankovics György és családja, aki az 1917. szeptember 20-án Bécsben kelt adománylevéllel címert és battonyai előnevet kapott.6 A Siebmacher s nagy címerkönyve nyolc Jankovics-címert, továbbá a daruváriak nemesi címere mellett az 1772-es grófi és ennek 1857. évi bővített grófi címerét ismerteti. A tíz címerábrázolás: Jankovich Mihály 1655-ös; jeszeniczei Jankovich Miklós 1686-os; a pribéri és vuchini 7 Jankovichok 1642-es címermegújítása; a daruvári Jankovichok nemesi címere az adományozás idejének mellőzésével, amelyeket a Sopron vármegyei Bükben lévő Jankovich kastélyon láthatóról rajzolt, a grófi címerek az 1772-es és az 1857. évi rangemelés címerei; Jankovics Tivadar 1791-es; Jankovics Athanáz 1792-es; Jankovics Mihály 1794-es; Pál és testvére, János 1802-es címeradománya.8 A két utolsót Nagy Iván nem közli. Kempelen Béla családtörténeti művében azt írta, hogy daruvári Jankovich Mátyás és testvére, Péter 1588. augusztus 26-án Habsburg I. Mátyástól (Csak 1608-1619 között uralkodott!) kapott címeres levelet, Jankovich Bonaventura 1722. december 5-én 8
