Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
A vadasi és jeszeniczei Jankovich család története - Jankovichok a középkorban és a kora újkorban az oklevelekben és a genealógiai szakirodalomban
A jeszeniczei Jankovich család története csupán nemességének megerősítésében részesült. A pribéri Jankovichok - János és testvérei révén - 1642. február 20-án nyertek címeres levelet, Siebmacher szerint azonban az már csak megújítás volt.9 Az oklevél szövegéből a címer leírását és az adományt nyert érdemeiről szóló részt Áldásy Antal közölte.10 Ebből a közlésből sajnos hiányzik a címerszerzőre és egyéb fontos körülményre vonatkozó adat, az eredeti oklevél helye pedig napjainkig ismeretlen. A Siebmacherben írt „megújítással” azonban egyet kell értenünk, mert egy alább közlendő 1596-os oklevélben szereplő pribéri Juray és az 1585-ös és 1697-es oklevelekben szereplő Gergwr/Geor Jankovich nemességéhez kétség sem fér. Előbbit tekintjük a jeszeniczei, utóbbit pedig a pribéri és vuchini Jankovichok ősének. 9 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1-11 kötet. 5. kötet. Budapest, 1912. 238. p. 10 Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke II. Címereslevelek. 3. kötet, Budapest, 1937. 311-314. pp. 11 Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai. I. kötet. Heraldika kiadó, 2003. 531. p. 12 Csányi Ferenc: Adatok a pribérdi és vuchini Jankovich-család történetéhez. (Összegyűjtötte és írta Csányi Ferenc öreglaki plébános 1794-ben.) 17. és 22. pp.; Csányi ennek a műnek a 17. oldalán István feleségét Merniavetish Dianórának, a 22. oldalon pedig Mesznancsih Dianórának írta. 13 Iván Kukuljevic Sakcinski Varasdon született, 1816. május 29-én és Zakretyaszentke-reszt mellett a Puhakovec-kúriában halt meg, 1889. augusztus elsején. A horvát politikus, történész, író, drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A délszláv népek egyenjogúsításáért és egységéért harcoló illír mozgalom híveként a horvát nemzetgyűlés, a szábor tagja volt, emellett a modern horvát történettudomány és elbeszélés-irodalom úttörő alakjai közé tartozott. 1848-ban Varasd vármegyei tartományi levéltárnok lett. A modern pozitivista horvát történettudomány úttörő alakjaként tartják számon a Horvátország és Dalmácia középkori történetére vonatkozó források feltárásáért és közreadásáért. 14 Iván Kukuljevic Sakcinski: Monumenta historica Slavorum meridionalium - Povjestni spomenici juznih Slavenah - Listine hrvatske (Acta Croatica). U Zagrebu, 1863. 301. 306-307. 336-338. pp. Egyik felsorolásban sem szerepel az a Janko vies György és tetvére, János, akik 1646. szeptember 28-án Pozsonyban III. Ferdinánd királytól kaptak címeres nemes levelet, melyet a következő év szeptember 4-én hirdettek ki Nyitrán. Róluk Szluha Márton írja: -Az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor megyénk igazolja a Radosnyán lakó Jankovics Mihály és fia, Jakab, valamint József és fia, György nemességét, kik bemutatják az armálist és tanuk 1755. október 20-án Nagytapolcsányban tett vallomásával bizonyítják, hogy atyjuk Mihály volt, a nemességszerző György fia.”11 Véleményünk szerint ez az ág lehet a Csányi Ferenc által megemlített János és György, akik Jankovich István és Merniavetish (vagy Mesznancsih) Dianora gyermekei voltak.12 Ebben az esetben is valójában címermegújításról volt szó, mégpedig úgy, hogy János és György apjának, Istvánnak a testvére, János saját magának már 1642-ben kérte a címermegújítást. (Leszármazásukat lásd a pribéri és vuchini Jankovichok 12. számú genealógiai tábláján!) A Jankovich családbeliek első írásos említései - eddigi ismereteink szerint - azok az oklevelek, melyeket Iván Kukuljevic Sakcinski13 gyűjtött össze, és adott ki, & Monumenta Historica Slavorum Meridionalium (a továbbiakban Mon. Croat.) 1863-ban megjelent első kötetében.14 9
