Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
György (1695–1763) ága (4. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. torokéhoz szállott s nem is tévesztette el hatását; mert hevenyében lett ollyan általános áldomásozó és pohárkoczczingatás, hogy az áporkai nemes urak a szomszéd faluban mind felugráltak s azt gondolták, hogy valahol restóratió van. Csilapulván kissé a nagy zaj, — egy másik feláll s elmondja, hogy a mai ünnepélyre nem csak az előbbi ok szolgáltatott alkalmat; hanem azt is, hogy a város népességnek miveltségi elöhaladásával szükségessé lett rendes orvos tartása, és egy gyógyszertár felállítása, - továbbá a szomszéd urak agarászati és vetés-taposási hajlamának gátlása miatt meg kellett a vadászattól tilalmazni a határt s a főkapitány ur erélyes köbzenj órására mindezt megnyerték a laczháziak, s mind ezen engedélyek a mai napon lépnek életbe, - végre K. pesti orgonaművész olly gyönyörű zengzetü orgonát készített a laczháziaknak, hogy párját lehet keresni az országban. így kell tehát megérteni azt, hogy ezen nagyszerű vendégség egy részvényes társaság összetett pénzéből május utolsó napján létesíttetett. Erre a főkapitány űrért olly hosszas éljenzés következett, hogy ha a jó kívánat és az éljen hosszúsága után méretnék ki élete pályája, akkor olly vénséget kellene érnie, miként Mathusalem. A szép kun lyányok azonban jobb szerették volna már, ha a vendégek kevesebbet poharaznának, többet semmit nem szólnának, hanem kiki saját erejéből felállna székéről s helyt adna a tánczolóknak. - Ez meg is történt, mindenkinek dicséretére legyen mondva, - mire azután egyszerre eltűntek az asztalok, de még a kúnlyányok is, s midőn tánczra szállott a zene, csupa selyemruhás hölgyekkel telt meg a sátoros tánczterem. A selyem ruhásokban alig tudtam felismerni az ebéd alatt felszolgált kun lyányokat. Ezen kissé megütköztem s eszembe jutott a fényűzésnek elharapódzott mételye, melly még ezen munkás és eredeti, tiszta egyszerűségében lenni látszó nép közé is befurta magát. Elkomorulva hagytam el a tánczhelyet, nyugodni menvén, s még midőn a kelő nap sugárai felébresztettek, akkor is azt sajnálottam, miért kellett e nagy fényűzést látnom, hogy azon boldogító képek, mellyek tegnap e nép életéből olly jól hatottak reám, szétoszoljanak! - Midőn azonban felkeltem s az utczán végig menve a selyem ruhásokat már ismét a tegnapi felszolgáló egyszerű öltözékükben a ház körül foglalkozni láttam, azon gondolat békitett ki, hogy itt a fényűzés is megbocsátható, mert az a munkásságnak érdemlett jutalma. E napon megnéztem a fiú és lyány iskolákat, és a jó karban lévő külön álló iskolai épületeket, városházát, főjegyző, pap és orgonamester lakait. Mindenütt a legnagyobb rendet és tisztaságot fentartási gonddal párosulva lenni találtam. - Ezt mondhatom a város közigazgatási, számadási és gazdasági ügyeiről is. Mindenütt a kellő pontosság, rend és világosságbantartás szelleme tűnt elő. - Az egyes házak is jólétről és tisztaságról tesznek bizonyságot. Szóval e városban közszellem az iparkodás, munka ösztön, egyetértés és vallásosság. Illy kellemes benyomások között nemfojtattam el kijelenteni abbeli sajnálatomat, hogy a fő és mellék utczákon arczczal, véggel és oldalt, összevissza vannak a régi házak építve, s hogy a város szépítéséről gondoskodva nincsen. Alig mondhattam el azonban észrevételemet, tüstént a városházához vezettek s elömutatták a városnak nagy gonddal készített uj kiépítési tervét, melly arányos utczákra s térekre osztja a várost s szigorú pontossággal 52
