Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
György (1695–1763) ága (4. genealógiai tábla)
A jeszeniczei Jankovich család története ki van mérve minden belső telekre az építendő ház téré és fekvése, mi által kevés idő alatt meglepő szék alakja lesz ezen sebesen népesedő és épülő városnak. Midőn gazdám előtt mind ezekről dicsérőleg emlékeztem, lelkesedve mondd, hogy ők minden szellemi és anyagi jót, a mit én dicséretre méltónak találtam, Jankovich György66 fő-, és Bibó Károly járási kapitány uraknak, - továbbá a városért magát feláldozó, okobelátásu, s a népet minden jóra szelíden vezérlő fő birájuknak Tóth Sándor urnák köszönhetik. - Elmélázva eszembe jutott: milly nagy mértékben emeli a közjólétet, ha a nép, nyelvét és jó szándékú akaratát érti, s felfogni bírja az igazán jó akaratú tisztviselőknek s kölcsönös bizalom alakul ajóltevés által a hivatalnok és nép között! Photographirozni akartam jelen sorsaimmal azon jeleneteket, mellyek lelkemet kellemesen lepték meg, s az ázsiai indolentia iránti hiedelmemet megingatták. Azon kívánattal teszem le toliamat: adjon az Ég mindenhol e hazában az említettekhez hasonló hivatalnokokat és elöljárót; de adjon az Ég az országnak több illy jó és munkás képet is!!! ........y, . . . y70 70 Vasárnapi Újság 1856. évi 24. szám, 1856. június 15. 206-207. pp. 71 Vasárnapi Újság 1858. évi 51. szám, 1851. december 19. 610. p. 72 A tagosítás során állami intézkedésre a földterületeket (földtulajdont) úgy osztják fel újra, hogy a több darabból álló birtokok helyett csere útján egy tagban álló birtokok jöjjenek létre. 73 Vasárnapi Újság 1860. évi 53. szám, 1860. december 30. 651. p. Majd az 1858. évi 51. szám ipar, gazdaság, kereskedés rovatában a következőképp méltatja: „(A tagosítás ügye a Jászkunságban.) Jászberényből nov. 26-áról írják: Alig találkozik a Jászkunságban község, mellynek határa már tagositva nem volna - mindez pedig legfeljebb 6 évi müve kerületi főkapitányunknak, Jankovich György66 urnák: ki e fontos ügyben a nép javát elömozditani, s ezáltal a földbirtokos osztálynál elfelejthetetlen emlékét megalapitani törekedett. Legközelebb ismét, nevezetesen okt. 25-én ajászfelsőszentgyörgyi október 28-án és 29-én Jász-Jákóhalmához tartozó puszta, szent-lászlói - és nov. 3., 4., 5-én a jászapáti belső, és apáti heves-iványi határoknak, a tagosításra vonatkozó mérnöki munkálatai hitelesíttettek meg elnöklete alatt; mindenütt személyesen jelent meg főkapitány úr - hogy annálinkább meggyőződhessék a munka pontosságáról - folyó hó 23-án Kun-Halasra ment, hol a következő napokon hasonló működését végzendi, s a gazdag halasiak határa is keresztül fog menni a czélba vett, s rendkivüli nehézségekkel küzdött tagositási elemeken, r. I.”71 Úgy tűnik azonban, hogy éppen a tagosítás72 végrehajtása során esett sérelmek fosztották meg a tömegek bizalmától. Erre utal a Vasárnapi Újság rövid híre: „(Jankovich György), a kunok és jászok főkapitánya, népszerűtlenségét tapasztalván, megígérte, hogy állásáról önként le fog lépni.”73 Majd pedig a következő tudósítás látott napvilágot: — (Kerületi gyűlés és jótékonyság.) Félegyházáról (Kiskunkerület), dec. 23-ról 1860. írják: A kiskunkerületi községek megbízottjai f. hó 22-én városunkban megjelenvén — mivel a kerületi ház még nem volt kiseperve — a várostanács termében ültek össze az akadályokkal küzdeni, melyek alkotmányos életünk szabad fejlődését gátolják. A bizottmány i tagok községeik utasítását követve a jász-kunok részére 53
