Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)

II. Miklós (1655–1712) címeres-levél szerző és ága (4. genealógiai tábla)

A jeszeniczei Jankovich család története abba a sorsállapotba taszítottak, hogy egyedül az Úristen segítségével a tudományok és a hazai jog tanulmányozása hozott segítséget nekem és az én révemen anyai részről való testvéreimnek, atyámnak és utódainak szeplőtlen hűségét a leszármazottaknak is bőven kijutó súlyos ínség siralmas sorssal jutalmazta. Ezek azok, legkegyelmesebb úrnő, ame­lyek atyámat velem együtt és engem atyámul együtt ez ideig zsenge koromtól kezdve az állhatatos hűség miatt folyamatosan szorításukban tartottak. Immáron ha a legfensége­sebb királyi szolgálatokban és a közjó előmozdításában teljes igyekezettel a legszentebb felség irányában tanúsított saját igyekezetei és fáradozást lehetséges áldozathozatalként értékelni (távol legyen minden öndicséret miatti rosszindulat), mely nagyon is jól ismert legtöbb munkatársam előtt, s melyet alázatosan térdet hajtva mutatok be. Miután elő­ször is legszentségesebb felséged királyi kúriájában az esztergomi prímás melletti ülnöki, végül legutóbb az ítélőmesteri tisztet elnyertem, ülnökségem idején is a betegeskedő íté­lőmesterek kisegítésében az általuk magukra hagyott ügyek előmozdításában, a jelen­tések benyújtásában készségesen részt vettem, sőt az ítélömesteri munkában (tanúként szólítom munkatársaimat) a nehéz, sok bonyolultsággal teljes, iratanyagát tekintve szö­vevényes ügyeket vállaltam el, melyeket még rendbe kellett szedni és úgy előadni, hogy a zavaros dolgok megvilágítása érdekében az igazán hallgatag éjszakák a homályos szavaknak utat és fényt mutassanak segítségül. Az iratok megmutatják, hogy eddig az ország különféle gyűlésein, a legutóbbi országgyűlésen is mily sok fáradtságot és munkát fordítottam és vállaltam fel legszentebb felségednek és házának szolgálatára jó lélekkel és minden igyekezettel. Emellett pedig legszentebb felséged veleszületett kegyelméből legszentebb felséged Királyi Táblájának hétszemélynöki ülnökévé neveztek ki, és aho­gyan kezdetben is a Királyi Tábla ülnöki, majd ítélömesteri, ugyanígy hétszemélynöki hivatalában a törvény szerinti határidők betartásában, kiváltképp az élet elleni bűncse­lekménynek esetén igyekeztem olyannak mutatkozni, hogy 1730 óta a mai napig tartó (kivéve gyengélkedés miatt mulasztott két időszakot) összesen huszonhárom év során semmit sem hanyagoltam el. Végül pedig az elmúlt nemesi felkelések idején egyet fiaim közül jogi tanulmányai elszólítottak, de legszentebb felséged és a drága haza iránti sze­retetnek köszönhetően részem volt a nemesi felkelésben, harmadmagammal négy éven keresztül állhatatosan kitartva a háborúnak és a szárnyas szerencsének szenteltem ma­gam. Ugyanilyen módon miként korábban úgy az esztergomi prímási szék újbóli meg­­üresedése idején az általam viselt teljhatalmú megbízotti feladatkör szerint, amennyire erőm engedte, teljes igyekezettel törekedtem vigyázni a bevételek növelésére és éberen ügyelni az adók beszedésére. Kevéssel ezelőtt aztán, a porosz háború alatt legszentebb felséged kincstára érdekében három vármegyében is képességeim szerény voltának meg­felelően igyekeztem megfelelni, iparkodni, az előbb említett példa szerint ösztökélni. Az előtártak ismertetőjegyei mind az atyai mind a saját szilárd hűségnek és legszentebb felséged legmesszemenőbb szolgálatában való véghezvitt igyekezetnek, melytől indíttat­va legszentebb felséged szent lábai előtt alázatosan térdre borulva lelkemben mélységes 39

Next

/
Thumbnails
Contents