Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
II. Miklós (1655–1712) címeres-levél szerző és ága (4. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. engedelemmel esedezem. Amennyiben ebben a formában beterjesztett kérvényem legszentebb felséged jóságosán megtekintette, a legalázatosabban benyújtott [kérvényt] legkegyelmesebb szemével átnézte, és az elküldött irat méltó anyai kegyes jóindulatát elnyerni, veleszületett kegyességének erejével tegye teljessé nekem és örököseim, utódaim számára a Szluha György által a salgói javakról tett örökvallást, amely egyébként a jószágszerzők feltűnő veszteségével járt, ennek megerősítéséül itt csatolom a legalázatosabban az azt tartalmazó hiteles másolatot. Ne tartsa méltatlannak királyi joga birtokában kegyesen megajándékozni uralkodói jóváhagyásával, hogy a kegyességnek bizonyítéka az örököseimnek és leszármazottaimnak a szívét a felséges ház iránti hit és hűség rendíthetetlen megőrzésére késztesse, az élet nehéz óráiban megerősítse, igyekezetüket az ország és a közjó szolgálatának erősödésére fordítsa, azzal minél szorosabb kötelékben. Lelkemben mélységes engedelemmel legszentebb felséged kegyéért és kegyelméért a magam és az enyéim számára térden állva esedezem. Legszentebb felséged legalázatosabb és örökké hű alattvalója, Jankovich Miklós sk.”57 57 Az oklevelet eddig még nem közölték, ezért az eredeti latin szöveget, és a magyar fordítását is célszerűnek láttuk közreadni. Fordította dr. Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és a Debreceni Református Kollégium Levéltár igazgatója. 58 OL P 1284 - A család egyetemét érintő iratok - 1. tétel No 99. 59 Trosztovszky Gabriella főosztályvezető, Magyar Nemzeti Levéltár Ebből az iratból kiderül, hogy Buda várának a töröktől való visszafoglalása idején Jankovich II. Miklósn kisebb katonai beosztásban szolgált, és kétszer is megsebesült, és sérülése nyomait később is büszkén mutogatta gyermekeinek. A hadi krónikák ezt az eseményt nem jegyezték fel, s biztos, hogy a címeres levél elnyerésében nem is játszott szerepet ez az érdem, hiszen Buda vára elleni első általános roham 1686. július 27-én volt (ekkor már a nemesítés és címeradomány ügye folyamatban volt) és szeptember másodikán, a harmadik rohammal vették be a keresztény seregek. A sebesülés valószínű az 1686. augusztus negyedikéi dátumot viselő címeres levél elnyerése után történt. A Rákóczi szabadságharc idején Jankovich II. Miklósn hűséges maradt az uralkodóhoz, és a Rákóczi seregei által többször is ostromlott, de el nem foglalt Trencsén várába húzódott a családjával, ahonnan a háború borzalmai, járványok, betegségek és a fogyatkozó élelem miatt két év után távozott, de elfogták a kurucok, és fogságba került. Szabadulása után „a börtön mocskából félholtan tért vissza”, majd feleségével együtt ismeretlen körülmények között meggyilkolták.58 A halál időpontját megállapítani szinte lehetetlen. Egyes források szerint Jankovich II. Miklósn Udvardon halt meg 1712. február 9-én,59 Szluha Márton szerint 40
