Pozsonyi József: A jeszeniczei Jankovich család története - Régi magyar családok 10. (Debrecen, 2014)
II. Miklós (1655–1712) címeres-levél szerző és ága (4. genealógiai tábla)
Régi magyar családok 10. „Egész Európa előtt ismeretes legszentebb felséged kegyessége és könyörületessége melyet jól mutat, hogy a leginkább zivataros idők különböző csapásaiban forgolódott hűséges alattvalóit, akik ugyanakkor megmaradtak bátran és szilárdan a törvényes uralkodójuk iránti kötelező hűségben, azokat legszentebb felséged anyai ölébe fogadja, engem is, mint aki eddig atyámnak oly igen értékes vitézségében ama szeplőtlen hűségnek a kincsestárához elválaszthatatlanul hozzákapcsolódtam, fényességes kezével arra ösztönöz, hogy alázatosan térdelve lakosztályán bezörgessek, jutalmazó vigaszát keresve az állhatatosan szolgáló hűségnek és a közjóért végzett folyamatos munkálkodásnak. Ma is él a hatása a Buda ostromakor a megveszekedett barbárokkal vívott emlékezetes és ádáz küzdelemnek, atyám szerény hadi tettének alkalmának, melynek során vérének két sebesülésben történt kiontásával tett bizonyságot hitéről és hűségéről, s miután ennek forradásait újra meg újra megmutatta örököseinek, a vitézségnek eme jelével a hűséget ... meg kell őrizni, mindig csak erről győzködte őket, és szívüket atyai bíztatásával állhatatossá tette. A Rákó czi-féle felkelések bekövetkezett veszedelmes felfordulása után a hűségének köteléke oly erőssé vált, hogy a még kevés évet számláló utódaival terhelten, elutasítván bármiféle nyilvánosan is terjedő ígéreteket, inkább akarta veszni hagyni a saját javait is, és feladni életét gyermekei körében, mint hogy eltántorodjék törvényes uralkodója iránt kötelező hűségétől, ugyanígy hűségétől ösztönözve a súlyos ostromot kiállott trencséni vár oltalma alá menekülvén, ahol is kiskorú gyermekeivel együtt éhségtől és más körbevevő nyomorúságtól két éven átgyötretvén továbbra is arra törekedett minden igyekezetével, hogy megmaradjon ugyanazon oltalom alatt, hacsak a legrosszabb sorsfordulat fogadalma megszegésére nem kényszeríti. Mert miután magát az öt befogadó hívekkel együtt az őrség oltalmába ajánlva, a hosszabb ostrom erős nyomása és az éhezés közepette a bezárt és mindentől megfosztott, szorongatott híveket a sokféle betegségtől napról napra pusztulni látta, minthogy megvolt a védelemhez szükséges katonai létszám, és azért, hogy a kivonulni készülök fenntartásával ne vegyék el a félretett élelmiszert azoktól, akik eddig kitartottak, a kivonulás elrendelése után minket ebből az egyfajta biztonságból kénytelen volt kizárni, s így történt: mihelyt atyám szerencsétlen családjával Trencsénből lőtávolon kívülre menekült, a felkelők szörnyű módon bilincsbe verték, majd a lázadók vezéréhez vitték, anyám pedig velem és kiskorú gyermekeivel együtt rejtett és úttalan utakon, három hónapig keserves kegyelemkenyéren éldegélve, sokféle hányattatás után tért vissza gyermekeivel a sajátjába, lakhelyén, kicsiny birtokán üszkös romokon és könnyekkel öntözött sírokon kívül semmit sem talált, hogy fenntartsa magát. A börtön mocskából annak letelte után félholtan tért vissza atyám, a záloglevelekkel terhelt birtokok a megőrzött hűség büntetéseként per alatt, javaink amiatt az átkozott, a Rákóczi-féle rendelet hatálya miatt immár semmire át nem váltható rézpénz miatt elveszve, s hogy tetözödjék a baj s meg ne szakadjon a folyamatos hanyatlás, végül szüleinket meggyilkolták, engem pedig testvéreimmel együtt, akik ez idő szerint, életkoruk miatt segítségként és tanácsadóként hasztalanok voltak, 38
