Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Magyarország miniszterelnöke, Szapáry Gyula
Szapáry Gyula 74 belügyminiszternek talán a legérdekesebb emléke az a területrendezési törvényjavaslat, amely az egész magyarországi közigazgatást radikálisan át kívánta alakítani a modern polgári állam szükségleteinek megfelelően, s amely a feudális megyerendszer maradványait teljesen felszámolta volna. Bár az 1873-ban előkészített törvényjavaslatnak még a tárgyalásától is elzárkózott a képviselőház, érdemes a Szapáry 74 vezetése alatt álló minisztériumban kidolgozott tervezet leglényegesebb pontjait áttekinteni. A képviselőház elé 1873. december 21-én beterjesztett törvényjavaslat három részből állt: 197 1. A törvényhatóságok területének szabályozása. 2. A közigazgatási járások számának és székhelyének meghatározása. 3. A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. egyes rendelkezéseinek kiterjesztése a szabadkirályi és törvényhatósági jogú városokra. Szapáry 74 a megyék területrendezésének szempontjából meghatározó jelentőségűnek az adóképességet tartotta. Az évszázadok alatt kialakult, különböző anyagi erejű vármegyék helyett hasonló területű és népességű megyei törvényhatóságokat kívánt kialakítani, amelyekben a beszedett adó fedezte volna a közigazgatás költségeit. Szapáry 74 egységesíteni akarta a különböző állami funkciókat ellátó szervek területi hatáskörét is. Koncepciója szerint a postai és távírda igazgatóságok, államépítészeti hivatalok, hadkiegészítési parancsnokságok, országgyűlési választókerületek, továbbá a törvénykezési szervek területét a megyék határaival egyeztetni kell, hogy a közigazgatás hatékony és zökkenőmentes legyen. 198 Jelentősen csökkenteni kívánta a törvényhatóságok számát. 81 területi és 72 városi törvényhatóságból csupán 51 megyei és 24 városi törvényhatóságot hagyott volna meg. Az új megyei törvényhatóságok kialakításánál a történelmi hagyományok helyett a természetes földrajzi határokat, a megyeszékhelyek kijelölésénél pedig a forgalmi, ipari és kereskedelmi érdekeket vette figyelembe. 199 A járások beosztását is teljesen át akarta alakítani. Számukat összevonásokkal 509-ről 370-re csökkentette volna. Könnyen megközelíthető székhelyek kijelölésével harmincezres lakosságú járásokra osztotta volna fel a megyék területét, melyekben a szolgabíróságokat, járásbíróságokat és adóhivatalokat a járási székhelyeknek kijelölt településekre vonta volna össze. 200 A községek rendelkezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. módosításával három várostípust kívánt létrehozni: törvényhatósági jogú, ún. másodrendű és rendezett 197 Henz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon. Budapest, 1973. (a továbbiakban Henz im.) 117.p. 198 Uo. 118-119. pp. 199 Uo. 122.p. 200 Uo. 125-126. pp.