Claude André Donatello - Cseh Géza - Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története (Régi magyar családok 6. Debrecen, 2007)
Magyarország miniszterelnöke, Szapáry Gyula
tanácsú városokat. A másodrendű városok közé ötven, korábban szabad királyi vagy törvényhatósági jogú várost sorolt, melyek a megyei törvényhatóságok alá tartoznának ugyan, de lényegesebb határozataikat nem a megyei hatóság, hanem a belügyminiszter hagyta volna jóvá. A törvénytervezet ugyanakkor lehetőséget kínált arra, hogy a tizenötezer lakost meghaladó rendezett tanácsú városok, ha a szükséges gazdasági, forgalmi, infrastrukturális és kulturális feltételekkel rendelkeznek, másodrendű városokká váljanak. 201 Szapáry 74 közigazgatási elképzelései korszerűeknek tekinthetők ugyan, de a magyarországi hagyományokat, az uralkodó elit, különösen a megyei állásokhoz ragaszkodó dzsentri érdekeit figyelmen kívül hagyták. A tervezetben a lakosság etnikai megoszlása sem játszott különösebb szerepet. A nem magyar népek túlsúlyra jutása a nagyobb területű megyei törvényhatóságokon belül az államalkotó „egy és oszthatatlan magyar nemzet" szupremáciájának elvesztésével fenyegetett. Mindezek a tényezők eleve lehetetlenné tették, hogy Szapáry 74 közigazgatási reformját a parlamenti pártok közül bármelyik is támogassa. A törvényjavaslat megyerendezésére vonatkozó részéből érdemes a Jászkunság és Heves-Külső-Szolnok vármegye területi átalakításának tervezetét kiemelni. Szapáry 74 a Jászságot Heves megyével kívánt összevonni. Külső-Szolnok tiszántúli részéből és a Nagykunságból Kun megye felállítását tervezte Karcag székhellyel. Szolnok várost pedig Pest megyéhez csatolta volna. 202 Különösen ez utóbbi elképzelés érdekes számukra, mivel a Hármas Kerület 1876-ban bekövetkezett felosztása miatt elégedetlenkedő jászkunok Szapáryt azzal vádolták, hogy mindig Szolnoknak kedvezett, és a város az ő fellépésének köszönheti megyeszékhelyi státuszát. 203 Szolnok Szapáry Gyulának valóban hálás volt, de elsősorban nem a megyeszékhellyé válásért, hanem a város határában lévő Alcsi és Tenke puszták megváltásáért, melyhez Szapáry 74 az 1870-es évek végén hozzásegítette a szolnokiakat. 204 Tisza Kálmán 1876. évi megyerendezése Szapáry 74 közigazgatási elképzeléseiből viszonylag keveset valósított meg. A kiváltságolt kerületeket, székeket és vidékeket megszüntette ugyan, de a megyerendszert nem szervezte át. Csupán az enklávékat számolta fel a szétszórt részek beolvasztásával. Megszűnt azonban a területi széttagoltság szélsőséges példáját jelentő Jászkun Kerület, és létrejött a Jászságot, Nagykunságot és a külső-szolnoki részeket egyesítő Jász-NagykunSzolnok vármegye. 1876-ban Szolnok elsősorban közlekedésföldrajzi helyzete, ti201 Uo. 126-127. pp. 202 Uo. 127.p. 203 Seres Péterné: Jász-Nagykun-Szolnok megye kialakítása. Levéltári füzetek 2. (a továbbiakban Seres Péterné im.) Szolnok, 1975. 41-42. pp. 204 SZML. Szolnok város képviselőtestületi jkv. 1880/125.
