Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
Návayból 7 4 egy olyan szóbeli ígéretet, hogy a házszabályok kezelésénél az „általa hat év óta alkalmazott gyakorlathoz fog ragaszkodni: Az ellenzék vezető politikusai egyoldalú jegyzőkönyvben rögzítették a hallottakat - Návay 74 nem volt hajlandó semmit aláírni -, és vállalták pártjaik megnyugtatását. 510 Návay Lajos 74 elnöklésének fél éve, amelyről naplójában részletesen beszámol, a munkapárt utolsó kísérlete az ellenzék obstrukciójának békés úton való megszüntetésére. Kossuthék és Andrássyék leválasztása a rezolúcióban 311 megjelölt engedménnyel a szélső harc álláspontjára helyezkedett Justhéktól, ez volt a Khuen-kormány célja és egyben utolsó lehetősége, hogy a Tisza-irányzatot a normális parlamenti viszonyok helyreállításával kielégítse. A terv kezdetben sikeresnek látszott, a király azonban márciusban, Khuen minden érvelése dacára, elutasította a rezolúciót, abban főhadúri jogainak sérelmét látta azért, mert a póttartalékosokat nem hívhatná be a képviselőház által meg nem szavazott újoncok pótlására. Khuen lemondott, amikor azonban a megígért rezolúció nélkül vállalt ismét kormányt, ez a lépése egyszerre összeforrasztotta az ellenzéket. Andrássyék és Kossuthék, akik becsapottnak érezték magukat, ismét szövetségre léptek Justhékkal, és most már elkerülhetetlennek látszott a végső összecsapás. Návay Lajos 74 három hónapi türelmi idő után nyúlt először erélyesebb rendszabályokhoz. 1912. február 28-án elvetélt kísérletet tett a technikai obstrukció megszüntetésére: megtagadta a szabadságkérelmek feletti szavazásokat, és kijelentette, hogy nem ad több engedélyt napirend előtti felszólalásokra. Több se kellett az ellenzéknek, megkezdték az elnök személye elleni támadást, amely néha olyan szenvedélyes és durva volt, hogy minden percben dulakodástól kellett tartani. Előfordult az, hogy Návay 74 izgalmában egyszerűen otthagyta az üléstermet. Március másodikán az ellenzéki képviselők egy csoportja az elnöki emelvényre rohant, és megrongálta annak korlátjait. Nyilvánvaló lett, hogy félrendszabályokkal az obstrukciót nem lehet letörni. Vagy tűrni kell, vagy egyetlen radikális házszabálysértéssel kell lehetetlenné tenni. Návay 74 azért nem vállalta az erőszakot, mert félt, hogy az politikai halálát okozhatja, melyből csak egy Tisza kaliberű politikus tud feltámadni, ő nem. Ezzel Návay 74 presztízse az erőszak 510 Napló II. 307-308.p. 511 Rezolúció: a póttartalékosok nem hívhatók be a képviselőház által meg nem szavazott újoncok pótlására, akkor sem, ha az országgyűlés törvénytelen elnapolása miatt nem szavazhatja meg az újoncjutalékot.
