Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
mellett döntő munkapártban jelentősen csökkent. Már csak egy feladatot szántak neki, mégpedig Tisza házelnöki megválasztásának lebonyolítását. Khuen második és egyben végleges lemondását követően Lukács László került a miniszterelnöki bársonyszékbe. A kompromisszumos tárgyalások nagymestere székfoglalójában hiába ígérte meg a liberális és demokratikus szellemben, a fokozatosság elve alapján elkészítendő új választójogot, Justhtal nem tudott zöld ágra vergődni. Behódolt Tisza irányzatának, akit 1912. május 22-én az ellenzék meglepően csekély ellenállása közepette választottak meg az országgyűlés elnökévé. Tisza július negyedikén végrehajtotta azt, amire már hónapok óta készült. Az ellenzék minden tiltakozása ellenére megszavaztatta a véderőtörvényt a többséggel. A tumultuózus jeleneteket produkáló ellenzék hangadóit rendőri segédlettel távolították el az ülésteremből, majd jórészüket hosszabb időre kizárta a ház tárgyalásaiból. Eltökéltségében az sem ingatta meg, hogy Kovács Gyula pártonkívüli függetlenségi képviselő „van még itt egy ellenzéki" felkiáltással háromszor rálőtt az elnöklő Tiszára. 312 Návay 7 4 szkeptikusan figyelte a helyéről az ellenzék szerinte is jól megérdemelt eltávolítását. Ennek ellenére azok közé tartozott, akik már ekkor felhívták a figyelmet a „csonka parlament" veszélyére, az egészséges ellenzéki kontroll hiányára. „Elszomorító kép az, amelyet a ház ma nyújt, amidőn benn a többségi abszolutizmus uralkodik és amidőn kívül a házat egy egész zászlóalj katonaság zárja körül és amidőn a képviselők bemenetele rendőri asszisztencia, és ellenőrzés alatt történik. Bármi légyen is az oka annak, hogy állapotaink ide fajultak, ez az állapot egy szomorú tény, és minden nap, amely ezen kényszer meghosszabbítását jelenti, szerintem egysúlyos politikai'hiba.™ Návay Lajos 74 a Lukács-féle választójogi törvényjavaslat előterjesztéséig maradt a munkapártban (1912. december 31.). Mint láttuk, kilépése nem csak az új törvénnyel szembeni fenntartásainak következménye volt, hanem egy hosszabb folyamat eredménye, amely a munkapártot Tisza konzervativizmusának engedelmes eszközévé tette. Már kívülről figyelhette a folyamat utolsó felvonását, amikor Tisza a pénzügyi manipulációk miatt lemondó Lukács helyére a miniszterelnöki székbe került (1913. június 10.). A Tisza-kormányzatot szükséges rossznak tartotta, s noha nem támogatta, nem is támadta. A politikai élet sodorvonalától és a pártküzdelmektől eltávolodott. 5,2 Ballá A. id. m. 352.p. 513 Napló II. 474.p.
