Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Lajos politikai pályája
Ezt az országgyűlés alelnökeként a horvát képviselők nyelvhasználatáról folyó tárgyalásokon is igyekezett betartani. Návay Lajos 74 beszámolójában még a koalíció egységét hirdette, de az 1907. évi kiegyezési tárgyalásokkal már megkezdődött az összeomlás. Wekerle 1907 novemberében ismertette az alkotmánypárt előtt javaslatait, és ha ott sikerült is némi szimpátiát keltenie, a függetlenségi párt részéről heves támadások érték. A kiegyezés meggyorsította azt a folyamatot, amely az áprilisi paktum óta lappangó nemzeti követelések felszínre törését eredményezte, és amely Andrássy katonai követelésében, a függetlenségiek részéről pedig az önálló magyar bank eszméjében csúcsosodott ki. A kiegyezés anyagából ugyan kikapcsolták a bankkérdést, de az folytatta külön életét, jelszó lett, ütközőpont, ami átformálta a pártviszonyokat, és végül maga alá temette az egész koalíciós rendszert. A battonyai beszámoló után nem sokkal Návay Lajos 74 tapasztalhatta, hogy a koalíció letért a fokozatos reformok alig megkezdett útjáról, és pártokon belüli, pártközi konfliktusok sorozata kezdődött. A koalíció ilyen jellegű „működése" teljesen idegen volt a reformokkal kivívandó társadalmi békét és a középosztály egységét hirdető politikusnak. Fokozatosan eltávolodott a koalíciótól, személy szerint pártvezérétől Andrássytól, és „atyai jó barátjától" Justhtól is. Andrássy pluralitásos választójogi javaslatát kevésnek találta, katonai követeléseit nem tartotta időszerűnek és célravezetőnek, Justhtal pedig a bankkérdésben antagonisztikus ellentétbe került. 1909 februárjában egy Justh Gyulához írt magánlevelében megerősítette az országgyűlés alelnöki állásáról való lemondását: „A lemondási levél ridegsége mellett szükségesnek látom, hogy azon alkalomból, midőn egymás melletti működésünk 3. V2 év után megszűnik, köszönetet mondjak azon szíves támogatásodért és jóakaratodért, melyeket irányomban tanúsítani méltóztattál. Most amidőn a politikai viszonyok alakulata közéleti útjainkat egymástól elválasztja és így együttműködésünket a ház vezetése körül is lehetetlenné teszi, remélem, hogy a politikai antagonizmus nem fog áthatni a magánélet terére:™ Az első nyilvános politikai összecsapásuk 1909. október 17-én Csanád vármegye közgyűlésén történt. Návay Lajos 74 az önálló nemzeti bank elleni fölszólalásával két pártra osztotta az addig „koalíciós harmóniában" működő vármegyegyűlést. A Návay 74 köré csoportosuló, a koalícióban csalódott vármegyei képviselők száma a koalíció összeomlásával párhuzamosan növekedett. Justh lev. B-b. IV./17. 986-87.
