Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
Návay Tamás, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc főispánja
szerkesztett kéziratos Törvényhatósági Tudósításokat ért „újabb még pedig villám fenyegetéseket szóró tilalomról". Levelében egyúttal arra kérte, hogy tudósítsa lapját a csanádi eseményekről, hiszen úgy tudja, „hogy nemes Csanád vármegye kegyesen pártját fogta levelezésemnek" 1 ^ 1835 júliusában Csanád megye tiszteletbeli aljegyzője lett. 1836. szeptember 12-én jelölték ugyan a battonyai szolgabírói állásra, de visszalépett a másik jelölt javára. Ellenben kinevezték tiszteletbeli, vagyis fizetés nélküli főjegyzővé. 1837ben a marosi töltésekre ügyelő küldöttség jegyzője a megyéből eltávozott Dániel Ignác helyett. 1838 áprilisában kinevezték a katonaságra ügyelő küldöttség jegyzőjévé Szikszay Dániel helyére, aki közben a Návay nemzetség ügyvédje lett. 265 1839. május 13-án a június 3-ra Pozsonyba összehívott országgyűlésbe Bíró Imrével együtt, közakarattal az alig huszonnégy éves ifjút választotta egyik követévé Csanád megye, ahol a Deák Ferenc vezette szabadelvű párthoz csatlakozott. Az országgyűlésen a katonai élelmezés és szállásolás ügyében felállított országos bizottság tagjává választotta. 266 A diéta 1840-ben befejezte munkáját. A bécsi kamarilla árgus szemekkel figyeltette az országgyűlés résztvevőit. Návayról 57 is készítettek jelentést: „Návay Tamássi tiszteletbeli főjegyző, 26 éves, katolikus. Az 1839-1840-es országgyűlés végén feleségül vette Almássy gömöri főispán lányát. Egy éves jövedelme 2000-3000 forint. Nagy tudással rendelkezik, és jobb a szónoki képessége, mint Bíró Imre kollegájának, éppen ezért több figyelemmel és befolyással bír megyéjében. A most lezajlott országgyűlés kezdetén mind magán környezetében, mind a tárgyalásokon a legszélsőbb baloldalhoz csatlakozott és így viselkedett a július 3-i országgyűlési tárgyalásokon, amikor a sérelmeket tárgyalták. Minden jó szellemű követ megvetésével találkozott vakmerő beszéde amiben ő a legdurvább gyalázatosságokkal szidta a Királyi Táblát, sőt büntetést követelt ellenük. Az újonc kérdés tárgyalásakor távol volt az országgyűléstől, mégsem hagyott semmi kétséget álláspontjáról, ahogy ezt későbbi megnyilatkozásai igazolták. A radikálisokhoz csatlakozott. Épp úgy mint követtársa Bíró Imre, Klauzál Gábor kreatúrája volt. Az országgyűlés utolsó szakaszában apósára való tekintetei passzív maradt, annélkül, hogy követtársainak ellent mondott volna, ezért a jó szelleműek részéről semmiféle figyelmet nem élvezett. 264 Kossuth leveléről csak fotókópia maradt meg, mert a Návay levéltár korábbi tulajdonosa eladta azt annak ellenére, hogy az iratok már védetté voltak nyilvánítva. 265 CSML.CSL. kgy.jkv. 1835. július 16. 1152. sz.. 1836. szeptember 12. 1290. sz., 1837. április 13. 805.SZ., 1838. április 19. 576.SZ. 266 1840. évi III. törvénycikk 3§.
