Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

Elöljáróban – Egy családtörténeti kutatás margójára

ma is viseljük a nevét s talán néhány arcvonását - az igazán bizsergető érzés. Minden, a kutatásra fordított pillanat egy üzenet a múltbélieknek, hogy nem felejtettük el őket, és talán egy kis reménységet is ad, hogy minket sem fog elfelejteni az utánunk jövő nemzedékek sora. Hiszem, hogy nem akkor tűnünk el e földről, mikor csontjaink végleg elporladnak, hanem amikor végleg elfelejtenek minket. Ezért kötelességemnek is érzem, hogy családomról mindazt az információt, amit csak lehet, rendszerezve összegyűjtsem, s hátrahagyjam az utókor számára. Jósa Miklós Bükfürdő, 2000. július 26. Az ember életében vannak olyan véletlenek, amelyek hosszú időre befolyásolhatják későbbi tevékenységét. Hajói emlékszem, 1996-ot írtunk, pénteki nap volt. Csütörtök este jöttem haza a sátoraljaújhelyi levéltárból, ahol a Tokaj-hegyaljai szőlőműveléshez gyűjtöttem anyagot. Pénteken bementem a nyíregyházi levéltárba, amely akkor még munkahelyemmel egy épületben volt. Ahogy beléptem, azonnal feltűnt nekem egy, az ajtónak háttal ülő személy, aki előtt egy hatalmas, kiterített nemzedékrendi tábla, és levéltári iratok feküdtek. Leültem vele szemben, elkezdtem dolgozni, majd megütötte a fülein egy nagyon ismerős név: Jósa. (Természetesen, ez a név nemcsak a munkahelyem névadójáról, Jósa Andrásról csengett ismerősen.) Jósa... elkezdtem gondolkodni, és eszembe jutott, hogy az előző napi kutatásom során találkoztam ezzel a névvel is, és beugrott, kiről is volt szó: egy bizonyos Jósa Miklósról és Nyáry Erzsébetről. Megszólítottam a velem szemben ülőt, és kérdeztem tőle, hogy ismeri-e ezeket a neveket. Mondta, hogyne ismerné, ők az ősei. Megadtam neki az adatokat, majd ahogy beszélgettünk, megállapodtunk abban, hogy amit a családjáról, a németszogyeni Jósakról találok, azonnal elküldöm neki. Belevetettem magam a kutatásokba, mert érdekelt maga a korszak és az a család, amely a Nyáryakkal rokonságban volt. Ahogy folytak a kutatások, egyre több kérdés merült fel, „Jósa Mikivel" jó barátok lettünk, kutattunk közösen az Országos Levéltárban, Nagykő-