Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése
A Pethö család rokonságába tartozott leányágon a sárközújlaki Új laky család. Újlaky György első felesége ugyanis Pethő Magdolna (Pethő István királyi táblai ülnök, és nagymihályi Eödönffy Klára egyik lánya, Pethő Anna unokatestvére) volt, aki Borbála lánya születését csak 17 nappal élte túl. (Lásd a X. számú genealógiai tábla.) Ezt a helyzetet használta ki az idősebb és ifjabb Pethő István, valamint Pethő Anna is, aki addig „unszolta" Jósa Mihályt , amíg az a kallói várőrség katonáinak egy részével Újlaky Györgyre támadt. Birtokait felforgatta, kifosztotta, lefoglalta; magát Új lakyt is el akarta fogni, aki erről értesülve 1641. október 26-án Szatmárra (ma Satu Mare - Románia) menekült, ahol nemesi leveleit is őrizte. Másnap, október 27-én Jósa Mihály,, ismét Darára, Újlaky kúriájába ment, ott a kis újszülöttet, Borbálát magához vette, és Nyáry Bernáttól kölcsönkapott kocsin a kallói várba szállította. Ezután Újlaky feljelentést tett Szatmár vármegye rendjeinél, akik sürgették Jósát az ügy tisztázására; ő azonban mindaddig nem volt hajlandó szóba állni Újlakyval, amíg az ügyet gróf Nyáry István felsőmagyarországi főkapitány, főajtónállómester, szabolcsi főispán nem ragadta magához. Nyáry levelet írt Újlaky Györgynek és Jósa Mihálynak is. A főkapitány levelében többek között ezeket a sorokat olvashatjuk: „hogy ez az kegyelmetek között való controversia complanáltatnék, arra nézve is, hogy az erdélyi fejedelem ő nagysága is interponálja magát; ő nagysága tekintetéjért én jó szívvel fáradnék az jó békesség és egyesség szerzésében, kiben nincs is kétségem, ha Isten kegyelmedet hozza közénkhen; az kiér felette kérem is kegyelmedet, ne szánja fáradságát, az én szolgálatomért is " S2 . Ahogy látható, Rákóczi György erdélyi fejedelem szorgalmazta kettejük kibékülését, így mindketten engedtek a feljebbvaló kérésének. 1643 áprilisában Újlaky szatmári házában találkoztak, kibékültek egymással, és Jósa épségben visszaadta neki leányát, Borbálát is. 53 Mint korábban írtuk, Jósa Mihály,, két előnevet is használt, ami a lakhely szerinti megkülönböztetéséül szolgált, és nem nemesi előnévnek tekinthető. A piricsei és keserűi praedictumok használatát Daróczi Zoltán nemesi évkönyve is megerősítette. 54 Mihály,, halálát 1661 elejére tehetjük; 52 Eszterházy János: Adalékok a Sárköz-Újlaky család nemzékisméjéhez. Századok, 1870. Martius hó. Harmadik füzet. 157. p. Eszterházy János: Adalék a Serédy család-történetéhez. Századok, 1880. március hó, harmadik füzet. 226-228. pp. Daróczy, 82. p.
