Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Jósa család a 20. században

jelen pillanatban bátyjához hasonlóan a BMX, illetve a számítógépek világa érdekli. A család jelen története szerint e két fiúnak a legnagyobb az esélye arra, hogy a Jósa nevet tovább vigye, tovább adja, és többszáz éves családjuk nevét fenntartsa. A népes család Budapesten lakott, átvészelte az első, majd a második világháborút is. Ez utóbbi azonban tragédiát tartogatott számukra. Dr. Jósa Jenő

]04 elbeszélésből tudjuk, hogy gyermekkorából szinte az első képe az volt, hogy a család tagjai álltak házuk lépcsőházában, sírtak, és nézték, hogy viszik el édesapjukat az oroszok katonák munkaszolgálatra. Édesapjuk soha nem tért vissza, a sors kegyetlen fintora pedig az volt, hogy éppen április 4-én (a sírfelirat szerint 5-én, 40 éves korában!) halt hősi halált, amikor hazánkat az utolsó német egység is elhagyta. Ma a makói hősi temetőben alussza örök álmát. Jósa Jenő

% elvesztését nagyon megsínylette a családja. Az édesanyának, Králik Gizellának folyamatosan dolgoznia kellett, hogy a gyermekeit ellássa. Jenő bácsitól azt is megtudtuk, hogy nagy szegénységben nőttek fel, bár nem csak ez volt a problémájuk a kialakuló kommunista rendszerben. Nemesi származásuk miatt rögtön fekete-listára kerültek, későbbi beiskolázásukkor pedig ez a tény nagy szerepet kapott. Végig titkolni kellett családjuk eredetét, sőt Jenő bácsit

]04 csak úgy vették fel a középiskolába, hogy azt mondta, munkáscsaládból származik. Édesapja pedig - mint az Jósa Jenő

104 elbeszéléséből kiderült - tényleg dolgozott rövid ideig munkásként. Dr. Jósa Jenő kandidátus a család ma élő legidősebb tagja, jól emlékszik a családfa kutató nagybátyjára és sok olyan történetre, amely 38. kép Jósa Dalma, Jósa Miklós és édesanyjuk Králik Gizella