Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Jósa család a 20. században

szorosan kapcsolódik a família történetéhez. Jenő bácsinak nagy köszönettel tartozunk, mivel olyan dokumentumokat bocsátott rendelkezésünkre, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a család genealógusáról szóló fejezet megírásához. Nélkülözhetetlenek voltak e papírok azért is, mert olyan „életképekbe" láthattunk be, amely a mai világból lassan eltűnőben vannak. A család rajongásig való szeretete, az ősök kutatása, és nem utolsó sorban a jövőkép alakítása, a jövendőre vonatkozó, az utódoknak szánt feladatok pontos rögzítése meglepően nyílt és romantikus formában jelent meg Jósa György soraiban. Köszönet dr. Jósa Jenőnek,

nA érte! Jenő bácsi,visszaemlékezett 104 39. kép A makói római katolikus temető hősi halotti sírkertje 40. kép Jósa Jenő sírja a makói római katolikus temetőben többek között arra is, hogy az oroszok bevonulása előtt édesapja családi értékeik egy részét egy pincében ásta el, amely aztán sohasem került elő. Ez esetben jobb azonban, hogy papírra vetett személyes élményeit átalakítás nélkül közöljük. „A második világháború előtti gyermekkoromat át meg átszőtték a családi hagyományok és emlékek, nagyapám és apám generációja férfi tagjainak oktató, irányító és óvó jelenléte. A családi múltra orientálás az én esetemben fokozottan érvényesült, mivel apai ági felmenőim engem, a németszogyeni Jósak egyenes ági elsőszülöttjét, „ legifjabb " Jenő tagját tartottak a családi hagyományok legjobb letéteményesének, aki továbbvivője, s egyben biztosítéka a családi név dicsősége fenntartásának és továbbvitelének. Ily módon nemcsak személyes élményeim, hanem szemlé-