Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

9. kép Csák-nembeli Miklós fiainak, Lőrincnek, Jánosnak és Márknak a Sopron vármegyei családi birtokon történő osztozásáról szóló oklevél Miklós

3 második fia Lőrinc

5 volt, akit a genealógiai tudomány az első „igazi" Kisfaludynak tekint. Ő - hasonlóképpen Jánoshoz

6 és Márkhoz

7 - kiskorúként még jó néhány évig nem szólhatott bele a birtokok sorsába. Érdekes, hogy Nagy Imrénél Izsák

4 mellett Lőrinc

5 is comesként szerepelt, noha ezt más nem említi. Ugyanakkor az egyes vármegyék ispánjainak sorában három dunántúli régió esetében is felbukkant ez a név az 1260-1270-es évek folyamán: Zalában, Somogyban és Sopronban.

91 Ezek alapján tehát elképzelhető, hogy a felsorolt tisztségek valamelyikét valóban a Kisfaludyak őseként ismert Lőrinc, töltötte be. Az első oklevél, amely már felnőttként említi, 1254. április 23-i keltezésű. Eszerint Gútkeled nembeli István megvette tőle és testvérétől, Jánostól

6 a Fejér vármegyei Gúton lévő birtokot 33 márkáért. Az oklevél szövege szerint a szóban forgó föld korábban a Gútkeled nemzetségé volt, amely u.o. 844.p.: somogyi ispán 1262-69, 845.p.: soproni ispán 1257-69 és 1272-74, 847.p.: zalai ispán 1262-63.